- Jó estét,kisasszony! - köszönt udvariasan. - Hoztam neked virágot.
- Ó,de gyönyörű! - csodálkoztam. - És miért kapom? - kérdezősködtem meglepetten.
- Azért,hogy gyógyulj meg mihamarabb,különben nem kapsz többet. - adta hahotázva a választ.
- Ja,hogy így.. - nevettem én is. - Köszönöm szépen! - felültem,ő pedig megcsókolt.
- 6 szál rózsa van. - közben megszaglásztam a virágokat. - A srácok közül mindenki egyet-egyet fizetett bele. - szólt vidáman.
- Jajj,de aranyosak! - mondtam csillogó szemekkel.
Nagyon jó érzés volt. A
Francba már! Úgy tűnik ezt sosem fogom tudni elfelejteni. Valahogy mindig eszembe jut.
- Hjahj! - sóhajtottam fel.
- Na mi baj? - kérdezte a lehető legédesebb hangon.
- Semmi,semmi. Minden tökéletes. - mosolyogtam.
- Leszámítva a törött karod.. - tette hozzá.
A szüleimmel is beszéltem még délután. Anyám mindjárt elkezdte,hogy hogy vagyok,fáj-e a kezem,eszek-e,vagy egyáltalán tudok-e enni a kezem miatt. Tudok-e zuhanyozni,öltözködni stb. Így is kiakaszt,de mi lenne,ha itt volna?!.. Jó,persze ilyen egy aggódó anyuka. De úgy sincs már semmi bajom.
Néhány barátnőm is volt bent meglátogatni. Ők tudják mindkét sérülésemet,de Gikwang-ról sem nekik,sem anyuéknak nem szóltam. Persze a lányok kórusban nyomták,hogy a
Gikwang éppen a csokromat rakta bele egy vízzel teli vázába. Elmeséltem neki a barátnőimet is. Először csak nézett nagy szemekkel,majd mindketten nagy nevetésben törtünk ki.
- Mikor akarod nekik megmondani,hogy ez a Gikwang fazon nem is olyan álnok?! - tudakolta.
- Hát nem is tudom.. Talán.. ha kapok tőle egy csókot,gondolkodóra veszem a dolgot. - közöltem vele pimaszul.
Odahajolt hozzám. Először csak egy gyengéd csók volt.
- Ez nem elég..
Ahogy kimondtam visszahajolt. Nyelve befurakodott a számba,majd az enyém is az övébe. Elég hosszú csókra sikeredett,olyanra amilyen vártam.
- Na? - meredt rám kérdően.
Nevettem.
- Majd,ha anyuék hazaértek. - válaszoltam.
Utána nemsokára haza is ment. Holnap sok dolga lesz. Interjúk..
Szerencse,hogy volt a szobámban egy tv. Mondjuk sehol sem volt egy értelmes műsor sem,de mindegy.
Reggel megkértem egy nővérkét,hogy szerezzen nekem valami jó kis könyvet. Talált is. Azt mondta,hogy az egyik ismerőse olvasta,hasonló korú mint én. Akkor biztos nekem is fog tetszeni.
Elolvastam a tartalmát. Valami hülye,tini picsa összejött egy színésszel,de az lelépett valami másik kontinensre forgatni,úgy,hogy nem szólt neki. Majd amikor visszatért,először ki volt borulva,de megbocsátott neki. Azóta egész jól megvannak,de adódnak azért kisebb gondok.
Amikor a tartalmat olvastam nem tűnt fel semmi,de amikor már belekezdtem... Beleborzongtam,hogy ez mennyire hasonlít a mi sztorinkra. Félelmetes volt. Mintha valaki tudta volna ezt előre és megírta volna. Az év elején íródott a könyv. 2012 januárjában. Úgy döntöttem,inkább visszaadom.
Ebéd előtt kaptam egy szobatársat. Fiút.. Velem egykorú lehetett,neki a jobb lába volt eltörve. Azt mondták azért teszik ide,mert a férfiaknál nincs elég hely,de csak fél napot lesz itt. Örültem neki,mert elég hisztis volt a tag. Miután behozták,be se mutatkozott elővett egy újságot,elkezdte olvasni,majd elaludt. Közben megérkezett az ebéd. Mire felkelt már ki volt hűlve ezért mindjárt megnyomta a csipogót,hogy vigyék vissza és melegítsék meg neki. Erre én jól kiosztottam.
- Te nem vagy százas! Miért szórakozol a nővérekkel? Ők tehetnek róla,hogy te délben elalszol? Szerinted nekik nem fárasztó egész nap a betegekhez rohangálni? - hadartam folyamatosan.
- Ez a dolguk.. - dünnyögte.
- Igen,az hogy segítsenek,ha valami baj van,nem pedig ilyen hisztis kislányoknak melegítsék újra az ételt,mint amilyen Te vagy! - ezzel hátat fordítottam és kimentem a szobából.
A folyosón lézengtem szinte egész nap.Vártam,hogy mikor viszik el,azt a majmot a szobámból. Közben megérkezett Gikwang. Megkérdezte miért vagyok kint,én pedig elmeséltem neki mindent.
- Ne foglalkozz vele és jól tetted,hogy kiosztottad! - kacsintott. - Gyere menjünk be! - mondta és megpuszilta a homlokomat.
- Oké. - bólogattam.
Beléptünk,a srác pedig meglepetten meredt ránk.
- Lee Gikwang? - kérdezte csodálkozva. - Te vagy az? Ez komoly? - nevetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése