- Dong Jin,haver! - mondta csillogó szemekkel,közben a srác feltápászkodott. - Hogy kerülsz te ide? Mi a fene történt veled? - odament,majd kezet fogtak és megölelték egymást.
- Volt egy kis balesetem. - mondta még mindig nevetve. - És te,hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepetten.
- Óhh.. öhm.. Dong Jin ő a barátnőm,Min Gi! - megfogta a kezem és odahúzott a fiúhoz. - Min Gi,ő egy gyerekkori jó barátom,Dong Jin!
- Áhh végre megtudtam a neved.. - mondtam szemeimet forgatva.
- Én is örülök neked,Min Gi! - kacsintott rám. - Köszönöm,hogy az előbb jól lecsesztél.. Igazán jól esett. - kacsintott rám.
- Vicces vagy.. - mondtam flegmán.
- Jajj,ne izéljetek már. Ezt a fél napot nem igaz,hogy nem bírjátok ki egy szobában?! - szólt közbe Gikwang.
- Ő kezdte. - mutatott Dong Jin felém,kaján vigyorral az arcán
- Te ugráltatod feleslegesen az ápolókat! - mordultam rá.
- Kicsim.. kicsim! Nyugalom! - csitítgatott Gikwang. - Dong Jin csak viccelődik.
- Látom.. - kimentem és becsaptam az ajtót magam mögött.
Nem hiszem el,hogy ez a bunkó,Gikwang barátja. Ő teljesen más,mint ez a hülyegyerek. Hogy barátkozhattak össze? Ahh.. mindegy. Nem érdekel. Elindultam az egyik kávéautomata felé. Muszáj volt innom valamit,hogy lehiggadjak. Viszont éhes is voltam már. Megvettem a kávét és szóltam az egyik nővérnek,hogy nekem ne vigyenek vacsorát. Lementem a büfébe egy szendvicsért. Nagyon finom volt és jól is esett. Visszasétáltam a szobám elé,de hallottam,hogy rólam is szó van,ezért megálltam.
- Te.. akkor mondhatni,hogy popsztár vagy. Akkor miért ezt a kis jelentéktelen,hülye libát választottad,amikor körülötted rengeteg szép híres nőci megfordul? - faggatózott.
- Te mi a frászról beszélsz? Mi az,hogy jelentéktelen? És ugyan miért kellene nekem egy ismert valakivel összeállnom? - tudakolta Gikwang idegesen. - Nem értem mi történt veled. Régen jó fej voltál. Lehetett veled normálisan beszélgetni,viccelődni.
- Én ugyanaz vagyok,te változtál meg! - válaszolt Dong Jin.
- Ééén?! - akadt ki. - Néztél te már mostanában tükörbe,hogy mennyire kifordultál önmagadból? - üvöltötte.
Beléptem,mert nem bírtam tovább hallgatni civakodásukat. Odamentem Gikwang-hoz,megfogtam a kezét és egy szó nélkül kivezettem a szobából.
- Én megmondtam. Akkor még fogalmam sem volt róla,hogy ki ő,de én megmondtam,hogy egy idióta a hapsi. - szóltam hozzá higgadtan,de láttam,hogy nagyon ideges.
Ökölbe szorította mindkét kezét.
- Mindjárt visszamegyek és beverem a képét. - mordult fel.
- Nem kell,szívem! Hagyd rá! Az egy barom.
- De Min Gi! Jelentéktelennek és hülyének nevezett. - közölte mérgesen,de láttam,hogy szép lassan ellazulnak a kezei és kinyújtja az ujjait.
- Leszarom. - kacsintottam.
- Én nem tudom. Megváltozott,nem tudom mi lett vele. - leült egy székre,fejét lehajtotta.
- Háát..
- Min Gi! Ő nem ilyen volt, higgy nekem! - egy pillanatra felnézett rám.
- Hiszek neked. - bólintottam.
5 percre rá,hála az égnek elvitték a termemből. Gikwang vetett rá egy bosszús pillantást,ő pedig egy lenézőt rám. Valahogy nem tudott érdekelni.
- Végre egyedül! - szóltam vidáman.
Gikwang adott egy hosszú,szenvedélyes csókot.
- Szeretlek! - súgta. - Nekem Te vagy a legfontosabb! Nem vagy sem jelentéktelen,sem hülye. - megpuszilta az arcomat.
- Én is szeretlek! És tudom,ne aggódj! - átöleltem. - Inkább beszéljünk arról,hogy milyen volt a napod.
- Fárasztó,de hál' istennek a 3-ból 2 interjú elmaradt tehát előbb elengedtek minket. - közben felült mellém az ágyra.
- Igen.. igen.. akartam is kérdezni,hogy nem úgy volt,hogy ma nem tudsz bejönni?! De nem baj. Sőt! Örülök neki,hogy itt vagy. - bólogattam.
- Holnap viszont egyáltalán nem kell bemennem. - újságolta vidáman. - Csak egy sétát beszéltünk meg délután a fiúkkal. Lehet,hogy feljönnek hozzád is. - közölte.
- Ó,de szuper! - kiáltottam fel. - Rég beszéltem velük.
- Nem mondta még a doki,hogy mikor mehetsz haza?
- Nem. De már minél előbb haza akarok menni. Olyan rossz itt bent. - mondtam szomorúan.
Gikwang adott egy puszit a homlokomra.
- Elhiszem.
Amíg Gikwang lement a büfébe megcsörrent a telefonom. A nővérem volt az.
- Min Gi? - szólt bele egy kedves hang.
- Szia,Soo Rin! - köszöntem.
- Azt szeretném kérdezni,hogy nem-e jössz ki elém holnap?
- Nem tudok. Volt egy kis balesetem és még kórházban vagyok.
- Hogy mid volt? Én erről miért nem tudok? - kérdezte idegesen.
- Nem nagy cucc. Túléltem.
- De mi történt? - faggatózott.
- Leléptem a járdáról és elütött egy autó. A bal kezem eltört,meg enyhe agyrázkódásom volt. De már minden oké,ne aggódj!
- Hogy a fenébe ne aggódnék! Nem vagy normális! - emelte fel újra a hangját.
- Köszönöm Soo Rin,én is szeretlek téged!
- Ne haragudj,de olyan hülyeségeket csinálsz néha. - szólt higgadtabban.
- Tudom..
- Holnap,amint megérkezem,felhívlak,te pedig szépen megmondod melyik kórházban vagy és már megyek is hozzád.
- Öhm.. oké.
- Vigyázz magadra,puszi!
- Te is,puszi!
Közben Gikwang is megérkezett.
- Kivel beszéltél?
- Soo Rin-nal.
- A nővéred,igaz?
- Ühüm. - bólintottam. - Holnap bejön ő is.
- Az jó. - mosolygott.
- Aha..
- Pihenj! Én most megyek,de akkor holnap jövök a srácokkal. - kacsintott.
- Jól van!
Odajött és adott egy csókot.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is,nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése