Egy fáradt,őszi délután volt. Hűvös szellő fújdogálta sötétbarna hajamat. Csak ültem egy nagy diófa alatt a padon,és vártam. A fa lombját sárga,barna és vörös levelek tarkították. Vártam valakit,de úgy gondoltam úgyse jön el,megint csak átverés az egész. Könnyeim már patakként zúdultak le arcomon. Úgy döntöttem felkelek és inkább hazamegyek,mikor hirtelen valaki megragadta a karomat magához húzott és átölelt. Éreztem,már az illatáról is,hogy Ő az,Gikwang. Hát eljött.
- Min Gi.. Szeretlek! - mondta alig hallhatóan,és még szorosabban ölelt.
Csak bambán néztem rá,majd fejemet a mellkasába fúrtam. Gikwang kezeit derekamra tette,én pedig átfontam a nyakát. Lassan elengedett,tenyerébe fogta az arcomat. Kezeim leomlottak a nyakáról.
- Te sírtál? - kérdezte meglepetten. - De hát miért?
- Szerinted mit kellett volna tennem? - akadtam ki - 2 hónapra eltűnsz egy rohadt szó nélkül. Aztán küldesz egy SMS-t,hogy találkozzunk az öreg diófánál. - mély levegőt vettem és folytattam - Boldog voltam,hogy írtál,viszont szomorú is. - tétováztam kicsit,de hadarva szövegeltem tovább - Féltem,hogy nem jössz el,hogy megint cserben hagysz és.. - egy csókkal belém fojtotta a szót. Nyelve,mint egy buldózer tört át az akadályokon,csakhogy a számba jusson. Én is ugyanígy tettem,hisz hiányozott,vágytam rá.. a csókjaira,az öleléseire,minden porcikájára.
- Sajnálom! Soha többé nem hagylak el. - mondta,majd megfogta a kezem és szépen komótosan elindultunk egyenesen. Egész úton nem szóltunk egy szót sem,csak néha-néha rám pillantott,de én csak az utat figyeltem.
Megérkeztünk a házamhoz. Előkerestem a kapukulcsot,kinyitottam és ahogy beléptünk,megfordultam és azonnal be is zártam magunk mögött az ajtót. A szüleim elutaztak egy kicsit pihenni,a nővérem pedig a barátjánál volt. Egy teljes hétig üres volt a lakás. Vagyis nem igazán,mert én voltam itthon egyedül.
Azonnal bementünk a szobámba. A kabátjainkat leraktuk az íróasztalom előtti székre. Óvatos pillantást vettet rám,majd hirtelen egymásnak estünk. Már azt se tudtam mi történik velem,csak annyit,hogy vele vagyok.. Életem szerelmével és bárhová is szeretne menni,nem engedem el.
Reggel egy szál vörös rózsát és egy kis papírt találtam magam mellett az ágyon. Megijedtem,hogy megint lelépett. Idegesen kaptam fel a cetlit és olvastam:
Lementem a kisboltba reggeliért. Sietek vissza. Szeretlek!
Megnyugodva sóhajtottam egy nagyot. Kimentem a szobából,a rózsát beraktam egy vízzel teli vázába és elindultam a fürdőszoba felé. Lezuhanyoztam,utána pedig felvettem az egyik kedvenc citromsárga trikómat és egy almazöld melegítőnadrágot. Visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Unottan kapcsolgattam ide-oda,mikor zajokat hallottam. Gyorsan lekapcsoltam a televíziót és nyakig betakarózva visszafeküdtem az ágyba,alvást színlelve. Halk léptekkel bejött a szobába,fölém hajolt és gyengéd puszit nyomott a homlokomra.
- Jó reggelt,szerelmem! - suttogta.
- Jó reggelt,Gikwang!
- Hoztam kiflit,joghurtot.. - felültem és egy csókkal betapasztottam a száját,mire elvigyorodott.
- Ne aggódj,nem hagylak el,most már örökké veled maradok! - tudatta velem egy szelíd mosoly kíséretében.
- Ajánlom is,különben nem tudom mit csinálok veled,de biztos,hogy nem éled túl. - mindketten elnevettük magunkat.
5 percig csendben egymás arcát fürkésztük,majd Gikwang halkan törte meg a csendet.
- Min Gi,gyere el velem Csodaországba! - szólt hozzám vidáman.
Belenéztem nagy,barna,igéző szemeibe és már ott is voltam.. Csodaországban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése