2. Készülődés

- Benne vagyok. Elmegyek veled akár a világ végére is! - mondtam egyre nagyobb hangerővel.
- Nyugalom,ne kiabálj,te lüke! - nevetett és megpuszilta az arcomat.
- De én menni akarok! - keresztbe font karokkal mérgesen meredtem rá.
- Jól van,akkor húzz fel valami csini ruhát,addig én is hazaugrom átöltözni. - felállt,hogy felvegye a kabátját.
- Nem mész sehová sem nélkülem. - mordultam rá - Szépen megvárod míg én átöltözöm,utána megyünk hozzád. - felpattantam az ágyból és a ruhásszekrényem felé vettem az irányt.
- Ez nem jó,ez kicsi,ez nagy,ez nagyon kivágott.. - dobáltam kifelé a cuccaimat a szekrényből.
- Ha ezt így folytatod,nem megyünk ma azt hiszem sehová sem. - mondta kuncogva.
 - Csitt! Akkor inkább segíts választani. Melyiket vegyem fel? - felmutattam egy kék mintás pólót és egy rózsaszín trikót.
 - Legyen a kék.. - szólt.
 - De az nagyon feszülős. - ledobtam a pólót egy székre.
 - Akkor legyen a trikó. - mondta szemeit forgatva.
 - Nincs túl hideg trikót húzni? - nyaggattam.
- Most akkor miért is kellek én ide? - kérdezte homlokát ráncolva.
 - Ne haragudj. - elővettem egy fekete pólót,egy szürke cipzáros pulcsit és egy farmert. - Azért én a kiskabátomat még felhúzom,nem tudom mikor érünk haza és estefelé általában lehűl a levegő. - egyetértően bólogatott.
 - Most már mehetünk,hogy én is áttudjak öltözni? - kérdezte egy aranyos mosoly kíséretében.
 - Persze. - mosolyogtam és megpusziltam.
Ezt a kedves percet egy hangos és idegesítő csengőhang törte meg. Gyorsan felkaptam a telefonom. Anyu hívott.
- Szia! - köszöntem.
- Szia! Csak azért hívtalak,hogy megtudjam jól vagy-e?!
- Jól,de még mennyire. - vigyorogtam. - Hogy telik a pihenőtök?
- Fantasztikusan,majd küldünk képeslapot. Amúgy minek örülsz ennyire? - érdeklődött gyanakvóan.
- Csak jó kedvem van és kész. - mosolyodtam el.
- Jól van. Akkor én most le is teszem. Legyen jó napod. Puszi. - közölte derűsen.
- Nektek is. Puszi.
Kinyomtam a telefont és mutattam Gikwang-nak,hogy mehetünk.

Szépen komótosan sétáltunk az utcán,közben pedig azt mesélte,mit csinált abban az átkozott 2 hónapban.Dolgozott,hát persze,de attól függetlenül még elköszönhetett volna.Azért egy csöppet még haragszom rá emiatt,de nem baj,most már itt van és remélhetőleg többé nem megy el.. szó nélkül.

Megérkeztünk. Bementünk a házba,azt mondta a többiek nincsenek itthon,mert valami interjúra mentek.
- És neked nem kéne interjút adni? - kérdeztem meglepve.
Nem válaszolt. Elindult felfelé a lépcsőn. Utána siettem.
- Hallod?
- Hát persze,hogy hallom. Már megbeszéltem a főnökkel,nincs baj,nyugi. - mosolygott közben gyengéden megsimogatta az arcomat.
- Hát jó. Na átöltözöl még ma? - tudakozódtam vigyorogva.
- Hidd el,hogy nálam gyorsabban megy,mint nálad! - rám kacsintott egy dögös mosoly kíséretében. - De előtte gyorsan lezuhanyzom.
- Hát akkor valóban,gyorsan fog menni.. - nevettem,majd felálltam és elindultam a szobából kifelé.
- Hová mész? - kíváncsiskodott.
- Inni. Na de siess zuhanyozni! - mordultam rá.
- Értettem kisasszony! - adott egy csókot,majd megindult a fürdőszobába.
Kinyitottam a hűtőt és találtam egy üveg narancslevet. Lecsavartam a tetejét és már töltöttem is egy pohárba.
Nagyon finom volt. Leraktam a poharat és láttam,hogy Gikwang végre kész van.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Hát hogyne!

Gyalog mentünk,először is egy cukrászdába.Rendelt nekem egy forró csokit és egy süteményt,magának pedig csak egy kávét. Ősszel nem lehet sok izgalmas dolgot csinálni,de oly' mindegy volt,mit csinálunk,a lényeg az volt,hogy együtt. Leültünk a közeli parkban és néztük,ahogy a hűs szellő ide-oda repíti a száraz faleveleket. Hirtelen elkapta a kezem,magához húzott és jó szorosan átölelt.
- Ez fáááj. - tudattam kicsit hangosabban. - Gikwang! - szólongattam.
- Bocsánat,csak szeretlek! - megcsókolt.
- Nem haragszom,és én is szeretlek,de ez a szeretet nem lehetne kicsit fájdalommentesebb? - lassan elengedett.
- De lehet. - nevetett és kaptam még egy csókot.