21. "Megmentettelek!"

Imádom a karácsonyt. Csak azt nem,hogy annyiféle finom kaja és sütemény van,hogy megállás nélkül csak enném őket. Most sem volt ez másképpen.
A nappaliban ültünk és beszélgettünk. Egyszer csak Soo Rin jött ki ugrálva a szobájából.
- Na mi történt? - kérdezte apu.
- Megvan a jegy. 27-én utazok. - újságolta vidáman.
- Óóó,az jó. - mondták anyuék kórusban.
- Megyek pakolászni. - mondta és vissza is ment.
Kis idő múlva mi is bementünk a szobámba.
- Ma velem alszol. - mondtam Gikwang-nak.
- Nem tudom. 
- Ez nem kérdés volt. Mondom,hogy ma velem alszol. - közöltem nevetve.
- Jaaa. - nevetett ő is.
Megcsókolt és az ágyra döntött.
- Szeretlek! - suttogta a fülembe,majd gyengéden a cimpámba harapott. - Ha nem lennének itthon a szüleid..
- Perverz! - kiáltottam fel nevetve.
Vigyorogva egy puszit nyomott a homlokomra. Megbeszéltük,hogy majd reggel fogunk zuhanyozni. Átöltöztünk és bebújtunk az ágyba. Elővettem a laptopomat. Ha Ra persze megtalált. Követelte,hogy webkamerázzunk. Mikor bekapcsoltam kicsit meglepődtünk mindketten. Egyikünk sem volt egyedül. Mellette Doojoon,mellettem pedig Gikwang volt. Mindketten,pontosabban mind a négyen hangosan felnevettünk.
- Sziasztok! - köszöntünk egymásnak.
Elmeséltünk eddig,hogy telik a karácsony,majd áttértünk a szilveszterre. Megbeszéltük,hogy együtt fogjuk megünnepelni.

Reggeli után Gikwang hazament. Elkísértem egy darabig,utána meg beültem a kávézóba,mert Ha Ra azt mondta talán benéz ő is. Rendeltem egy kávét és vártam,de nem jött,ezért megindultam hazafelé. Útközben felhívtam és jól összeszidtam,amiért nem jött.
- Csak azt mondtam lehet. És elaludtam. Na!
- Jó! De ha ilyen még egyszer előfordul,nem bocsátom meg! - próbáltam komoly lennei,de elnevettem a végét.
- Köszi. Puszi. - azzal le is tette.
Mielőtt még hazaértem volna,Gikwang telefonált,hogy estefelé átjön.

Otthon Soo Rin-nak segítettem pakolászni. Bár előbb el kellett mennünk bőröndöt venni. Persze rózsaszínt választott,amin el kezdtem kacagni.
- Hagyjál már! Mondtam már,hogy szeretem ezt a színt. - kinyújtotta rám a nyelvét.
- Jól van. Felőlem. - nevettem továbbra is.

Hamar eltelt az a 2 nap. Mindannyian kikísértük a nővéremet a vasútállomásra. Mindenkinek legördült egy könnycsepp az arcán. Még apunak is.
- Hiányozni fogsz! Majd hívj,ha odaértél. - utasították a szüleink.
- Úgy lesz. - bólintott és megölelt mindegyikünket.
Megvártuk míg elindul a vonat,utána hazamentünk.
Megebédeltünk. Furcsa volt,hogy csak hárman voltunk. Miközben mosogattam,anyu előszedte a fotóalbumokat és a kiskori képeinket nézegette. Persze a testvéremről több albumnyi kép is volt. Mikor rákérdeztem,hogy rólam miért nincs annyi,a válasz mindig ez volt: "Mert ő volt az első gyerek és minden mozdulatát meg kellett örökíteni." Hát jó. Sokáig elnézegettük a fotókat. Jó volt a régi szép időket felidézni.
fürdés után még tévéztem egy kicsit anyuékkal. Valami vígjáték ment,de egyikünk se tudott igazán nevetni. 11 óra után bementem a szobámba. Telefonnal a kezemben az ágyra hasaltam és írtam egy SMS-t Gikwang-nak. "Jó éjszakát,édesem!" Pár perc múlva válasz érkezett: "Te még nem alszol?" Egy újabb üzenet helyett felhívtam.
- Te sem alszol ezek szerint. - nevettem.
- Én én vagyok,te meg te! Tessék szépen aludni!
- Te is!
- Oké. Szeretlek,kicsim!
- Én is téged.
Letettem az éjjeliszekrényemre a telefont,majd betakaróztam és lassan el is nyomott az álom.

Kiabálva ébredtem fel. Az álmom újra az volt,hogy az erdőben vagyok. De Dong Jin ezúttal nem rám,hanem Gikwang-ra célzott.
- Min Gi! - tört be anyu a szobámba. - Mi történt?
- Csak.. rosszat álmodtam. Mindegy..
- Biztos?
- Igen.
Megvárta míg kikászálódok az ágyból és együtt mentünk ki a nappaliba.
- Apu? - kérdeztem,de anyu nem tudott válaszolni,mert csörgött a telefonja.
- Jajj,de jó. Nem,semmi baj. Igen? Az jó. Átadom. Szeretünk! Puszi. - letette,majd felém fordult. - Soo Rin már Busan-ban van. Már tegnap megérkezett. Ja és üdvözöl,meg azt mondta,hogy szeret minket. - újságolta boldogan.
- Na de jó. Hiányozni fog az biztos.
- Már most!
- Igaz.. Na de apu merre van? Dolgozik?
- Igen,ma nappalos.
Megreggeliztünk,majd átöltöztem és elmentünk boltba.
- Min Giiii! - az üzletből kilépve,hallottam,hogy valaki a nevemet kiáltja. Megfordultam és Ha Ra futott utánunk.
- Csókolom! - köszönt anyunak.
- Szia,Ha Ra! Mi járatban errefelé?
- Mamához megyek. A szüleim dolgoznak így ma nála ebédelek.
- Értem.
- Szilveszterkor hol leszünk? - kérdezte tőlem.
- Öm.. nem tudom.
- Doojoon azt mondta menjünk hozzájuk.
- Felőlem.
- Mi lesz ez? - szólt közbe anyám.
- Hát együtt szeretnénk szilveszterezni.
- Ááá,oké. - mosolygott.
Hát ez fura. Azt hittem ki fog akadni,mert még nem szóltam neki róla. Vagy nem engedi meg. De semmi. Letudta egy okéval.
Ha Ra persze egész végig dumált. Be nem állt a szája. Kétszer-háromszor meg is csúszott a jeges járdán,de ugyanúgy beszélt tovább. Nem baj,végül is így nem unatkoztunk. Meg hát,ő tud minden új pletykát.
A játszótérnél elköszöntünk,mert a mamája az ellenkező irányban lakik.
- Hogy ez a lány mennyit tud beszélni. - nevettet fel anyu.
Vigyorogva bólogattam.
Ebéd után elmentem kicsit sétálni. Épp a rémálmaimon gondolkodtam,mikor valaki megragadta a kezemet.
- Szióka!
Megfordultam és Dong Jin-nal találtam szembe magam.
- Hagyj békén! Mi bajod velem egyáltalán?
- Hát nem vagy szimpatikus. És különben meg te nem izgatsz..
- Akkor?
Elhúzott egy padig és leültünk. Elmondta,hogy Gikwang volt a legjobb barátja.
- Mielőtt elment azt mondta: "Ha nekem sikerül,megkereslek és segítek neked,hogy te is híres lehess!" Híres lett,de nem keresett fel. Nagyon megharagudtam rá. Sőt! Egyenes gyűlölöm. És bosszút fogok állni ezért.
- Ezért? Milyen bosszút?
- Majd meglátod! További szép napot! - kacsintott és elment.
Az álmom! Nem! Annak nem szabad valóra válnia! Nem,nem,nem és nem!
Idegesebben mentem haza,mint ahogyan eljöttem. Közben írtam egy SMS-t  Gikwang-nak,hogy jöjjön át. Rögtön választ kaptam: "10 perc és ott vagyok."
Besiettem a házba,levettem a kinti cuccokat és besétáltam a konyhába. A kedvenc bögrémbe öntöttem a még forró teából és a nappaliba mentem.
Mikor elhelyezkedtem,csengettek. Siettem ajtót nyitni.
- Szia! - leheltem egy gyors puszit Gi szájára. - Gyere be!
- Szia!
Leültünk a kanapéra,megittam a teámat és felé fordultam.
- Dong Jin elmesélte,mi volt az,amit még régebben ígértél neki..
- Azt,hogy majd újra felkeresed.
- Ohh,igen.. Én szerettem volna,de..
- Most az már nem lényeg. Azt mondta,hogy gyűlöl és bosszút akar állni. Gikwang nekem rossz előérzetem van! Már 3 napja olyat álmodok,hogy egy sötét erdőben Dong Jin meg akar ölni és legutóbb rád célzott.
- könnyes szemekkel bújtam hozzá.
Elkezdte simogatni a hátamat.
- Dong Jin nem komplett,az tény. De nem hiszem,hogy képes lenni megölni valakit.
- Biztos?
- Reméljük.. - motyogta és egy puszit nyomott a fejemre.
Szorosabban magamhoz öleltem. Ha történik veled valami,azt nem élem túl. - néztem bele barna szemeibe.

H Ra-val tartottunk másnap egy kis csajos estét náuk.
- Lassan 1 éve,hogy nem aludtam nálatok. - sóhajtottam.
- Hát igen. - vigyorgott rám a lány.
Csináltunk egy jó nagy adag popcorn-t,vettünk üdítőket is. Lefürödtünk,pizsibe öltöztünk és leültünk a tévé elé. Ha Ra horrort akart nézni,de mondtam neki,hogy akkor csomagolok és hazamegyek. Végül egy táncos film mellett öntöttünk. Mire vége lett,nem volt olyan hely a szobájában,ahol ne lett volna egy szem pattogatott kukorica. Még az ágyon is volt,a párna alatt. Úgy döntöttünk,majd reggel takarítunk.
Másnap szebbé varázsltuk a szobát,mint amilyen valaha is volt. Dél körül végeztünk.
- Na gyere,kész az ebéd! - mondta  abarátnőm.
- Ó,én megyek haza!
- Addig nem,amíg nem ettél! - szólt közbe az anyukája. Vele nem akartam ellenkezni,ezért szó nélkül kimentem az ebédlőbe. Ha Ra anyukája istenien főz. Nem hiába szakács.
- Köszönöm szépen! Nagyon finom volt. És most már tényleg megyek haza. - felálltam az asztaltól. - Csókolom!
- Szia! - köszöntek a szülei egyszerre.
- Akkor 31.-én 5-kor a B2ST rezidenciában? - kérdezte nevetve.
- Igen! - vigyorogva kacsintottam. - Na akkor szia,Ha Ra!
- Szia!
Hazafelé menet nagy meglepetésemre Dongwoon és Hyunseung sétált velem szembe.
- Sziasztok! Hát ti?
- Eljöttünk egy kicsit sétálni. Yoseob lemaradt,mert megéhezett.. - felnevettünk. - ..és beállt a sorba egy hamburgeresnél. - közölte a maknae.
- Értem.
Elbeszélgettünk egy ideig,majd egyszer csak Seobie futott felénk egy hamburgerrel a kezében.
- Szia,Min Gi! - köszönt,majd meg is ölelt.
- Szia! Jó étvágyat!
- Kösi! - mondta,miközben egy jó nagyot harapott a kajájába.
- Na én megyek srácok. Majd beszélünk. Sziasztok!
- Szia! - mondták ketten,Yoseob pedig két nagy harapás között egy "siát" kiabált.

31.-e gyorsan eljött. Készülődtem,hogy időben elkészüljek és ott legyek 5-re. Ha Ra-val,majd a játszótéren találkozunk. Szoknyát választottam fekete harisnyával és egy kék hosszú ujjú felsővel. Kívül-belül bundás térdig érő csizmámat húztam fel még hozzá. Szememet feketével kihúztam,kifestettem a szemhéjamat is és még egy kis szájfényt is tettem a számra. Fél 5-kor elindultam,hogy időben odaérjek. A barátnőm már ott várt.
- De csini vagy! - közölte azonnal és a nyakamba ugrott.
- Te is az vagy,nyugi! - vigyorogtam.
Lassan megérkeztünk.
- Sziasztok! - üdvözöltek a fiúk.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
Gikwang a konyhában volt. Üdvözlésképpen megcsókoltam,amit viszonzott.
- Gyönyörű vagy!
- Köszönöm. - elpirultam.
Beszélgettünk,ittunk,ettünk. Egy szóval jól elvoltunk. Sőt még társasoztunk,twistereztünk meg mindenfélét játszottunk,ami jött. Éjfél előtt olyan 10 perccel kimentek a fiúk a házból. Pár perc múlva mi is Ha Ra-val.
Amikor közeledett az idő,elkezdtünk visszafelé számolni. 10..9..8..7..6.. Megálltam,mert megláttam valakit a bokorban. Fegyverrel a kezében és Gikwang felé célzott.
- 3..2..1! - kiabálták a többiek,és a férfi meghúzta a ravaszt.
- Neeeeeee! - üvöltöttem.
Gikwang elé futottam,átöleltem. Elkezdődött a tűzijáték. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a hátamban. A golyó engem talált el. Karjai közt a földre rogytam.
- Megmentettelek! - mosolyogtam a szerelmemre.
- Min Gi! - üvöltötte sírva.
Másra nem emlékszem,mert minden elsötétült előttem. Nem hallottam,nem láttam és nem éreztem már többé semmit sem.

The End!

20. Karácsony

Elrejtettük a szüleinknek és a kedveseinknek szánt ajándékokat,majd a testvérem divatbemutatót tartott anyunak. Mikor végzett visszavonult a szobájába,ahonnan előbb a csengőhangját,majd sikoltozást és vinnyogást lehetett hallani.
- Anyuuu! Képzeld szerzett nekem munkát is! - szaladt ki kiabálva. - És még azt is mondta... - kezdett bele újra a mondókájába én meg kiosontam a nappaliból a szobámba. Elég régen interneteztem már,ezért elővettem a laptopomat. Ha Ra azonnal rám írt.Egy jó darabig elbeszélgettünk,majd közölte,hogy ma Doojoon-nal ebédel és eltűnt. Nagyon örültem neki,hogy együtt vannak. Kis idő múlva bekopogott anyu,hogy kész a kaja. Lecsuktam a laptopot és kimentem az ebédlőbe. Már nagyon éhes voltam. Később felhívott Gikwang,hogy találkozzunk. Elmentem hozzájuk. Egy kicsit beszélgettem a fiúkkal,majd felmentünk a szobájába. Becsukta magunk mögött az ajtót és be is zárta.
- Mit akarsz velem tenni? - kérdeztem,miközben úgy tettem,mintha félnék.
- Ó,semmi különöset,cica. - válaszolt és megnyalta a száját.
Mindketten hangosan felkacagtunk. Leült az ágyra,megfogta a kezemet és az ölébe húzott.
- Szeretlek! - suttogta a fülembe,majd gyengéden beleharapott a cimpámba.
Tenyeremet a mellkasára tettem és hátralöktem. Ráültem a csípőjére és lehajoltam hozzá egy rövidke csókra. Megmarkolta a fenekem és megfordultunk,így ő került felülre. Egy kicsit felhúzta a felsőmet és a hasamat kezdte el puszilgatni,mire felnevettem.
- Baj van?
- Ez csikiz! - kacarásztam továbbra is.
Felkúszott és megcsókolt,hogy hagyjam abba a nevetgélést. Benyúlok a pólója alá és a felsőtestét kezdem el simogatni. Mikor kezeim kicsit lejjebb vándorolnak,hirtelen elkapja őket és elválik ajkaimtól.
- Mit szeretnél? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
Kiszabadítom a kezeimet,megfogom a tarkóját és visszahúzom egy csókra. Nyelvével befurakodik a számba és egy ideig eljátszadozunk. Közben az egyik kezemet újra ágyékára csúsztatom. Nem reagál rá semmit. Újra magam mellé teszem őket,mire belevigyorog a csókba. Pár centire elemelkedik tőlem. Kinyújtom rá a nyelvemet,mire hirtelen megharapja. Még mindig vigyorogva leszállt rólam és mellém feküdt. Oldalra fordultam és a fejemet a mellkasára döntöttem. Elkezdett a hajammal játszadozni,majd valaki kopogott.
- Öhm.. Kinyitnátok az ajtót? De persze csak akkor,ha nem vagytok túl elfoglaltak.. khm.. - szólt kintről Junhyung.
- Bocsi Jun,de meztelenek vagyunk.
- Aha,oké..
- Hülyeee! - kuncogva rávágtam egyet Gikwang hasára.
Nagy nehezen feltápászkodtunk az ágyról és kimentünk a többiekhez.
- Felöltöztetek? Remek! - mondta Junhyung és elindult a szoba felé.
- Csak vicc volt. - suttogtam a többiek felé nevetve.

Pont vacsorára értem haza. Jól teletömtem magam,elmentem fürdeni,utána meg bevágódtam az ágyba. Újra felnéztem az internetre,ahol Ha Ra megint egyből letámadott és elmesélte a napját.
- Most te jössz!
- Ha Ra,én fáradt vagyok. Majd holnap elmesélem. Szia,jó éjszakát!
- Ahhjjj! Szia!
Lecsuktam a laptopomat és leraktam az íróasztalomra. Visszamásztam az ágyba,nyakig betakaróztam és lehunytam a szememet.
Megint azt álmodtam,mint pár nappal ezelőtt. Egy erdőben bolyongtam,majd összefutottam Dong Jin-nal. Szavai is ugyanazok voltak. Majd mikor meghúzta a ravaszt és a golyó közeledett felém,hirtelen felébredtem. Megnéztem az órát és már fél 9 volt. Megcsörgettem Gikwang-ot,de nem vette fel. Biztosan alszik még. Vagy nem ér rá. Vagy nincs nála a telefonja.
Felkeltem,hogy kimenjek a konyhába,mikor megcsörrent a telefonom. Visszarohantam érte és felvettem.
- Jó reggelt,szépségem! - szólt bele egy édes hang.
- Neked is! Rosszat álmodtam és gondoltam felhívlak.
- És mi volt az?
- Nem akarok róla beszélni.
- Oké. Mit csinálsz ma? Nekünk próbálnunk kell,mert karácsonykor adunk egy mini koncertet.
- Értem,én még nem tudom,lehet elhívom Ha Ra-t sétálni vagy valami.
- Ahogy gondolod,kicsim. Le kell tennem,mert folytatjuk. Szeretlek!
- Én is téged!

Kiment reggelizni,majd el kellett mennem boltba. Anyuék egész nap dolgoznak,ezért ma Soo Rin főz ebédet.
- Remélem most nem fogod odaégetni. - kuncogtam.
- Kapd be!
- Igen,tudom. Én is téged! - puszit dobtam felé és elindultam.
Mindenféle cuccot megvettem,amit anyu felírt a papírra. Hazafelé összefutottam Ha Ra-val és segített cipekedni. Azt mondta éppen hozzánk indult. Kipakoltunk a konyhában és elmentünk a szobámba. Rögtön azzal kezdte,hogy meséljem el milyen napom volt tegnap.
- Na én lassan megyek.
- Ne már! Maradj itt ebédre. Légysziiiii. - kérleltem.
- De..
- Légysziii!
- Jó,de akkor felhívom anyuékat.
Kimentünk az ebédlőbe és csodák csodájára a kaja is jól nézett ki és a konyha is egyben volt még.
- Köszönöm az ebédet. Finom volt,Soo Rin. - mondta Ha Ra,miután befejeztük a kaját.
Kisit még beszélgettünk,majd hazament. Egy darabig elkísértem. Otthon betettünk egy horrorfilmet,aminek valljuk be nem vagyok valami nagy rajongója,de most unatkoztam,ezért megnéztem. Elég gagyi volt. Én ugyanolyan unott arccal néztem végig,a testvérem meg minden egyes zajra sikított és ugrott egyet. Komolyan,néha nem hiszem el,hogy mi vér szerinti testvérek vagyunk.

Egész héten lázasan készülődtünk a karácsonyra. Anyu mindenféle süteményt sütött. Az ünnepi kajából is volt bőségesen. Délelőtt találkoztunk Ha Ra-val,akitől egy fehér bolyhos pulcsit kaptam,aminek az elején egy fekete cica volt. Nagyon édes. A szüleimtől egy aranykarkötőt kaptam én is,és a nővérem is. Ajándékozás után leültünk egy kicsit tévézni. Az egyik csatorna B2ST mini koncertjét közvetítette. Gikwang olyan édes volt. Bár ő mindig is az. 1 órával később csengettek. Soo Rin-nal egyszerre rohantunk ajtót nyitni. Majd ő győzött.
- Szia! Gyere beljebb. - kíváncsian kukucskáltam a háta mögül és Gikwang-ot pillantottam meg az ajtóban. Azonnal odarohantam és megöleltem.
- Szia! - adott egy apró puszit a számra.
Bementünk a nappaliba,ahol átadott nekem egy kis dobozkát. Először azt hittem,hogy meg fogja kérni a kezem. Láttam,hogy apu szemei is elég jól kikerekedtek. Mikor kinyitottam egy nyaklánc volt benne és egy szív alakú medál "Szeretlek!" felirattal. Azonnal könnyek szöktek a szemembe.
- Én is téged. Nagyon! - borultam a nyakába.
Kezét a derekamra tette és megpuszilta a fejemet.
- Tetszik?
- De még mennyire! - kiáltottam fel,majd segített feltenni.
Az én ajándékom is hasonló volt. Annyira jó,hogy szinte olvasunk egymás gondolataiban. A meglepetéseink,majdnem ugyanazok voltak. Az enyém egy karkötő volt,amibe egy szó volt gravíroztatva: "Örökké!"
- És amíg a halál el nem választ? - szólt közbe a testvérem. - Jesszus! Karácsony van,nem az esküvőtök!
- Fogd be,Soo Rin! - mondtuk egyszerre és megcsókoltuk egymást.
Soo Rin csak fújtatott egyet és elsétált a szobájába.

19. Újra otthon

Reggel jött az orvos,megvizsgált,majd azt mondta,hogy elmehetek haza. Nincs semmi bajom.
Csak anyu jött értem.
Most már tényleg haza mentem. Soo Rin egy nagy öleléssel fogadott.
- Szia! Jól vagy,ugye?
- Igen! - mosolyodtam el.
- Visszaköltözöl? - kérdezte apu.
- Öhm.. igen,de akkor délután még el kell mennem a cuccaimért.
- Jó.
- Elkísérjelek? - tudakolta Soo Rin.
- Aha.
Anyu leültetett az asztalhoz és elkezdte tömni belém a kaját. Mikor megettem az összeset,ami a tányéromon volt,még akart szedni,de mondtam,hogy már elég volt.
Egy kicsit még tévéztünk,aztán mondtam a nővéremnek,hogy szerintem menjünk.
Egész úton össze-vissza hadovált mindenféle dolgokról. Először kiskutyákról,majd a karácsonyról. Utána meg azt mondta,hogy hallotta,hogy a "kávézónkat" át akarják festeni tavasszal. Meg állítólag új bútorok is lesznek. A többire nem igazán figyeltem,meg hát nem is tudtam volna követni,olyan gyorsan váltott témákat.
- Szép jó napot! - köszönt és besurrant,mikor Junhyung kinyitotta az ajtót.
- Szia! - köszöntem.
- Sziasztok! - vigyorgott.
Gikwang-tól egy nagy csókot kaptam üdvözlésképpen.
- Na helyzet! Akkor újra..
- Sziaaa! - jött Dongwoon és megölelt. - Aggódtam ám érted. Máskor azért figyelj,még ha zebrán mászkálsz is!
- Értettem! - nevettem el magam. - Szóval hazaköltözöm.
- Akkor rendeződött minden? - ölelt át Gikwang.
- Igen! - fejemet a mellkasába fúrtam.
- Szeretlek! - megpuszilta a fejem búbját.
- Én is! - motyogtam.
Lassan összeszedtem minden göncömet.
- Na gyere,Soo Rin!
- Máris megyünk? A fene.. - nehezen feltápászkoott a fotelből és megindultunk kifelé.
- Sziasztok! - köszöntünk el kórusban.

Útközben kaptam egy üzenetet Ha Ra-tól.
- Óó,izéé.. kitennél Ha Ra-nál?
- Aha.
Megcsörgettem,mikor kiszálltam a kocsiból,hogy jöjjön ki.
Hát elég ráérősen totyogott ki a házból.
- Szia,gyere be és mesélj el mindent!
- Okéé! - nevettem.
Elmeséltem neki,hogy amikor hazafelé mentem át a zebrán,elütöttek. Megint kórházba kerültem. Az elvetélésen kívül más bajom nem lett. Azt is elmondtam,hogy apu és Gikwang megbeszélték a dolgokat,meg,hogy tőlem is bocsánatot kért a pofon miatt és stb..
Egy szó nélkül hallgatta végig,amit eléggé furcsáltam. Régebben már az első mondatomnál volt valami megjegyzése.
- Most mesélj te! Voltatok azóta randizni?
- Nyahj... Hát tegnap elmentem hozzájuk és akkor hívta fel anyukád Gikwang-ot és így tudtuk meg mi is,hogy mi történt veled. Nagyon aggódtunk ám érted. Amúgy ma tök unalmas volt a suli. Csak beszélgettük a karácsonyról meg a szilveszterről.
- Értem. Amúgy a szüleid merre vannak?
- A tesómékhoz mentek,azt hiszem.
- Aha. Na én most már lassan megyek,mert kezd sötétedni.
Kikísért az utcára.
- Szai,Ha Ra!
- Szia!
Nagyokat lépkedtem a friss hóban. Szeretem,mikor ropog a talpam alatt. Egyre jobban kezdett esni én meg egyre nagyobbakat lépkedtem. Mire hazaértem,már jól besötétedett,pedig még csak 6 óra volt.
Soo Rin éppen azt vázolta apunak,hogy milyen lesz a házuk,meg,hogy mekkora és,hogy pontosan hol is lesz.
Én elmentem zuhanyozni,majd lefeküdtem az ágyamba. Nem mondom,mert jó volt Gikwang ágya is,de azért az enyém sokkal nagyobb és puhább. Egy viszont nem tetszett,hogy Min Gi illata volt. Gikwang - illatos ágyneműt akarok. - rinyáltam magamban.
Kaptam tőle egy "Jó éjszakát,szerelmem!" SMS-t és így nyugodtan el tudtam aludni. Holnap már téli szünet,szóval addig alszom,ameddig csak akarok. Vagyis csak szerettem volna.

Soo Rin reggel úgy keltett,hogy menjek vele plázázni,mert kell neki új ruha,meg az ajándékokat is meg akarja venni. De mivel én megyek vele,az enyémet,majd később veszi meg. Összekaptam magam,felöltöztünk jó rétegesen és elmentünk a plázába. Szinte minden üzletbe bementünk. És szinte mindenhol vett valamit. Megint vagy 10 szatyorral tértünk haza. Szerintem teljesen lenullázta a bankkártyáját.

18. Már megint

Szemeim csukva voltak,de nem aludtam. Hallottam,hogy valaki belép a szobába.
- Alszik? - suttogott.
- Azt hiszem,igen. - válaszolt Gikwang. - Miért?
- Csak kérdezni szeretnék valamit. - mondta hangosabban,így felismertem a hangját. Dongwoon volt az.
- Hajrá!
- Látom,hogy van valami gond. Mármint,hogy mostanában elég fura. Meg egyik este jött és azóta velünk lakik,de annak sem tudjuk különösebb okát. Nem azért,hogy baj lenne.. csak na.. érted,ugye?
- Értem,igen. - vett egy nagy levegőt. - Én elmondanék mindent,de erről nem csak én döntök. Megvárjuk míg Min Gi felébred és,ha ő szeretné,majd elmondjuk együtt,hogy mi a helyzet.
- Mi az,amit tudni szeretnél? - kérdeztem,mire mindketten megijedtek.
- N-nem m-muszáj elmondani,ha n-nem akarod..
- Igazság szerint nem akartam nagy dobra verni,de előbb-utóbb csak feltűnt volna.. Szóval,ha tudni akarod.. Terhes vagyok. Amikor apám megtudta megakarta ütni Gikwang-ot,de én közéjük álltam. A duzzadás az arcomon,az miatt volt. Eléggé fájt,még rá gondolni is. El is akarta zavarni,de mondtam,ha Gikwang megy,akkor én is. Majd elintézte annyival,hogy Isten áldjon! Azóta egy rohad szót nem váltottam vele. Anyámmal és a nővéremmel azért ugyanúgy tartom a kapcsolatot. De ha esetleg zavarlak titeket,keresek másik szállást.
Döbbenten bámultak rám mindketten. Dongwoon a sztori miatt,Gikwang pedig azért,amiért így kitörtem.
- Ne haragudj,Min Gi! - szólalt meg végül a maknae.
- Inkább ti ne haragudjatok,hogy rajtatok élősködöm.
- Nem,én vagyok a hülye és a kíváncsi. Sajnálom,engem egyáltalán nem zavarsz. Sőt! Húgomként szeretlek,de tényleg.
- Nem vagy hülye,Woonie. - odamentem hozzá és megöleltem.
- Csak egy kicsit.. - mondta Gi.
Dongwoon kinyújtotta rá a nyelvét,mire mindhárman elnevettük magunkat.
- Amúgy miért sírtál?
- Kis kíváncsi. - mosolyodtam el.
- Ohh,bocsánat! Vedd úgy,hogy nem kérdeztem semmit. - és ezzel ki is ment a helyiségből.

Ma már nem volt erőm tanulni,ezért inkább elmentünk sétálni. Doojoon is jött velünk,ezért elhívtuk Ha Ra-t is.
- Sziasztok! - jött oda hozzánk derűsen. Minket megölelt,Doojoonak pedig puszit is adott.
Egy darabig együtt sétálgattunk,majd ők külön váltak.
- Mindjárt karácsony! - suttogtam és közben a vállára hajtottam a fejemet.
- Mit kérsz?
- Őőő.. Téged! Piros selyem masnival átkötve. - közöltem boldogan.
- Valami más esetleg? - nevetett.
Nemlegesen megráztam a fejem.
Hazaérve Yoseob forró teákkal fogadott minket.
- De édes vagy! Köszönjük!
- Ez csak természetes. - elpirult.

Csütörtök szokásosan unalmas telt. Nekem a téli szünet előtt ez volt az utolsó napom. Vagy mégsem volt olyan unalmas? Biológia órán kihívtak felelni. Persze,hogy semmit sem tudtam.
Miután visszaültem a helyemre,egy karóval gyarapodva,Ha Ra megbökte a vállamat.
- Miért nem tanultál?
Nem válaszoltam,csak elkezdtem rajzolgatni a füzetembe.
Óra után sem hagyta annyiban a dolgot.
- Mondok valamit,ha te is elmondasz valami.
- Mit kéne mondanom?
- Min Gi! Látom rajtad..
Egy darabig hallgattam,majd elmeséltem neki,hogy Soo Rin elköltözik. Szerencsére,most visszatudtam tartani a könnyeimet.
- Most te jössz!
- Doojoon megcsókolt. - lesütötte a szemeit és elvörösödött.
- Óóóó,gratulálok! - öleltem át.
- K-köszi!
Utolsó óra tesi volt. Kézilabdáztunk és eléggé elfáradtam. Ha Ra még maradt,mert volt valami szakkör,ami ő is járt.
Hazafelé ballagtam. A fülhallgató a fülemben volt,úgy hallgattam a zenét. Éppen a zebrán mentem át,mikor egy nagy DURR és minden elsötétült.

Óvatosakat pislogva nyitottam ki a szemeimet. Anyu ült mellettem egy széken. A feje a kezemre volt hajtva.
Körülnéztem és láttam,hogy apu fel-le járkál a szobában,de Gikwang-ot nem láttam sehol.
- Gikwang! - mondtam ki a nevét,bár alig jött ki hang a torkomon.
- Min Gi! - kapta fel a fejét anyu.
- Hol van? - kérdeztem erőtlenül. - És mi történt?
- Kint van. És megint.. nem hiszem el,hogy nem tudsz figyelni azon a rohadt úton! - akadt ki,szemei könnybe lábadtak. - Szerencsére neked nem lett bajod,de elvetéltél.
Most már én is a könnyeimmel küszködtem. Igaz,hogy nem akartam megtartani,de azért mégis megviselt.
- Bocsánat! - jött oda hozzám apu is.
- M-miért?
- Amiért megütöttelek,de neked sem kellett volna elém állnod.
- Én is szeretnék bocsánatot kérni.
Ekkor belépett az ajtón Gikwang.
- Kicsim! Annyira megijesztettél! Megint.
- Sajnálom!
- Magatokra hagyunk titeket! - szólt anyu,és kimentek a folyosóra.
Leült mellém és a hasamra tette a kezét,én pedig rá az enyémet.
- Az volt a szerencséd,hogy nem hajtott olyan gyorsan a sofőr. Így legalább neked nem lett bajod.
- A szüleimet értesítették,de te honnan tudtad meg,hogy mi történt?
- Anyukád telefonált.
- Értem.. És.. apu?
- Hát nem mondanám,hogy kibékültem,de megbeszéltük a dolgokat.
- Akkor jó. Ugye nem kell bent karácsonyoznom?
- Nem. - nevetett. - Holnapig még bent tartanak.
- Akkor megnyugodtam. - vigyorogtam.

17. Költözés

Másnap a suliban kifaggattam Ha Ra-t,hogy mi volt.
- Mi lett volna? Elkísért a mamám házáig és annyi!
- Aha,persze.. - sóhajtottam.
- Jajj,Min Gi! - vett egy mély levegőt.
- Kérlek,mondd el mi törtéééént! - a lehető legaranyosabban néztem rá.
Körülnézett a folyosón,megfogta a kezem és behúzott a mosdóba.
- Semmi különös dolog nem történt. Csak adtam egy puszit az arcára,amiért elkísért. De tényleg csak ennyi!
- Tetszik?
- Nem tudom. Aranyos.. meg kedves,de nem tudom. Na! hagyjál békén,gyerünk órára! - mondta,mert épp akkor szólalt meg a csengő.

Hazafelé anyu felhívott,hogy megvan az időpont. Péntek délelőtt 9-re kell mennem. Általában elég hangosan beszél a telefonba,így a nőgyógyász hallatán Ha Ra felkapta a fejét és mikor letettem a telefont azonnal kérdezgetni kezdett.
- Milyen nőgyógyász? Miért kell odamenned? Baj van?
- Ahj.. Ha Ra! Nézd,én nem igazán akarok most erről beszélni.
- De a legjobb barátnők vagyunk. Tudni akarom! - kiáltott fel.
- Jó,de akkor ígérd meg,hogy senkinek egy szót sem. A szüleidnek sem,kérlek!
- Haljak meg,ha elmondom bárkinek is!
- Ha Ra! Ilyet nem mondj!
- Na hallgatlak.
- Szóval a helyzet,hogy terhes vagyok. - suttogtam.
- Hogy mi van??
- Csendesebben,légy szíves.
- Gikwang-tól?
- Szerinted voltam együtt más pasival?
- Miért nem védekeztetek?
- Honnan tudjam? Hülyék voltunk.. - lehajtottam a fejemet és a földet bámultam.
- Jó,ne aggódj. Nem mondom el senkinek. Ugye nem akarjátok megtartani?
- Nem.
Majd elmeséltem neki az egész sztorit és,hogy miért lakom most tulajdonképpen a B2ST-nél.
Megkérdeztem,hogy ma nem-e jön velem,mire azt felelte,hogy siet haza.

Nagy meglepetésemre mindenki otthon volt. Vagyis majdnem mindenki.
- Doojoon hol van? - kérdeztem Gikwang-tól egy hosszú csók után.
- Na szép! Hazajön a barátnőm és nem olyat hallok,hogy hiányoztál vagy szeretlek,hanem,hogy merre van Doojoon?! - szúrós tekintettel nézett rám.
- Jajj már,kicsim! - adtam neki még egy csókot.
- Nem tudom. Azt mondta elmegy sétálni.
- A-ha.  És mi újság? Milyen napotok volt?
Meghallgattam 1 történetet,5 különféle verzióban. Csodálatos volt. Még szerencse,hogy másnapra nem volt sok tanulnivalóm,ezért még utána aztán is gyorsan el tudtam intézni. Jó volt velük lenni. Bár néha honvágy tört rám. Apámra nem igazán voltam kíváncsi,de a anyukám és a nővérem hiányzott.
Kaptam is Soo Rin-tól egy SMS-t,hogy holnap délután találkozzunk a kávézóban,mert valami nagyon fontosat akar mondani.
Hurrá! Így is elég nehezen tudtam aludni,most még annyira sem. Egész éjjel azon kattogott az agyam,hogy mi lehet a fontos dolog.

Amikor felébredtem,megint ott volt mellettem egy kis szív alakú cetli "Jó reggelt!" felirattal. Felöltöztem,lementem a konyhába és csináltam egy szendvicset reggelire. A hűtőben még volt két szelet sütemény. Fogtam egy villát és gyorsan behabzsoltam őket. Nem sok értelme volt. 5 perccel később már a wc-ben voltak.

A suliban az első órán ki kellett mennem,mert megint rám tört a rosszullét. El akartak küldeni az iskolaorvoshoz,de közöltem velük,hogy semmi bajom. Azt osztályfőnököm megjegyezte,hogy mintha kicsit híztam volna. Ha Ra,majd' megfulladt a röhögéstől.
- Köszi szépen!
- Jól van,bocsi. - még mindig röhögött.
- Egyébként,képzeld. Tegnap mikor hazaértem Doojoon nem volt otthon. Állítólag csak sétálni volt,de több mint 4 óra hosszát?
- Öhm.. igen,az..
- Na gyerünk! Bökd ki!
- Mit?
- Gyerünk!
- Jól van.. - várt egy kicsit. - moziban voltunk,nyahm.. és most hagyjál békén!
- Ezért siettél te haza. Ejj.. - vigyorogtam. - Mindenesetre gratulálok nektek!
- Miért is?
- Hát,hogy összejöttetek.
- Csak mozi volt.
- Igen,meg hazakísérés,meg arcra puszi.. vagy ki tudja?!
- Még nem volt csók,ha arra gondolsz.
- Még? Júúúj. 
- Hagyjál békén! - elpirult és kinyújtotta rám a nyelvét.

Ahogy vége lett az utolsó órának kirohantam és csörgettem Soo Rin-t. Rögtön felvette.
- Szia!
- Szia! Van még órád?
- Nincs.
- Akkor maradj a suli előtt,oda megyek érted. - közölte és lerakta a telefont.
Nagyjából 10 percet várakoztam. Furcsáltam,hogy kocsival jött.
- Szia! Anyuék odaadták az autót? - érdeklődtem,miközben beszálltam.
- Szia! Nehezen,de igen. Megkérdeztem tőlük,hogy miért van jogsim,ha nem is vezethetek és gíy mára megkaptam.
- Értem. És mi az amit..
- Milyen napod volt? - vágott bele a mondatomba.
- Őőő.. Szokásos. Mi az a..
- Gikwang hogy van?
- Jól.Reggel,mikor felébredtem volt mellettem egy szív alakú papír,rajta,hogy Jó reggelt!
- Jajj,de édes! - mosolygott. - Ha Ra-val mi van? Rég hallottam róla.
A kávézóig elmeséltem neki mindent.
Cappuccino-t rendeltünk,majd eltipegtünk egy asztalhoz és leültünk. Szó nélkül kortyolgattuk,majd egyszer csak megszólalt.
- Elköltözöm Busan-ba. - lenézett és kevergetni kezdte az italát.
- Hogy mi van?
- A barátom megkért,hogy költözzek hozzá.
- De Soo Rin! - szemeim könnybe lábadtak.
- Sajnálom,Min Gi! Egyszer úgy is elköltöztem volna.  Egyszer te is el fogsz menni,bár,ha úgy vesszük már megtetted.
- De én csak pár utcával arrébb és nem örökre.
- Honnan veszed,hogy én örökre?
- Nem tudom.
Ezután megint csönd lett. Kifizette a cappuccinokat és elindultunk.
- Anyu azt üzeni,hogy pénteken fél 9-re elmegy érted.
- Tudja a címet?
- Megadtam neki.
- Jaa,jó.
Mielőtt kiszálltam volna megöleltem.
- És mikor mész?
- Karácsonyután,ha minden igaz.
- Értem. Majd még ebszélünk?
- Persze. - bólogatott. - Szia!
- Szia!
Bementem a házba és Gikwang azonnal üdvözölt.
- Szia,kicsim! - gyengéd puszit adott a számra.
Nyakába borultam és csak zokogtam.
- Mi történt? - érdeklődött közben egyik tenyere fel-le járkált a hátamon. A másikat pedig a derekamra tapasztotta.
- Elköltözik... - szipogtam.
- Kicsoda?
- Soo Rin...
- Az baj?
- Busan-ba.
- Az baj.
A többiek a nappaliban voltak. A tv elég hangosan szólt,így gondolom semmit sem hallottak. Lassan és csendben felballagtunk. Lefeküdtünk az ágyra. Gikwang magához szorított,másik kezével pedig a hajamat kezdte el babrálni.
- Nyugodj meg! Egyszer úgy is elköltözött volna.
- Tudom.
- A szüleiddel mi van?
- Anyuval beszéltem. Pénteken fél 9-re jön értem. Apu azt állítja,hogy nem érdekli mi van velem,de anyu szerint látszik rajta,hogy aggódik.
- Nem akarsz beszélni vele?
Nem válaszoltam. Gondolkodóba estem,majd lehunytam a szemeimet.

16. Ismerkedés

Kimentünk a játszótérre. Lesöpörtük a havat az egyik padról és leültünk. Doojoon azonnal faggatni kezdte Gikwang-ot,hogy ki volt az az előbbi alak. Elmesélte neki,hogy gyerekkori barátja vagyis inkább csak volt,mert nem érti mi lett vele. Azután beszámolt a kórházas sztoriról is. Doojoon egyből nekiállt szitkozódni.
- Halkabban! - szólt rá Gikwang.
- Hát de mi jogon nézi le Min Gi-t? Hiszen nem is ismeri!
- Nyugii!
- Meg mi az,hogy csak úgy letámadja az utcán és megszorongatja a karját? Mit képzel ez magáról? - csak mondta és mondta a magáét.
Gikwang rám nézett és megforgatta a szemeit,majd mindketten nagy nevetésben törtünk ki. Ekkor a leader  abbahagyta a beszédet.
- Most meg min nevettek? - kérdezte meglepetten.
Nem szóltunk semmit csak kuncogva felálltunk és elsétáltunk.
- Várjatok már meg! - kiabált utánunk. - Hova mentek?
- Hát gyere! - kiabáltam vissza.
Durcásan megindult utánunk és kaptunk egy-egy hógolyót is. Közben összefutottunk Ha Ra-val.
- Szia! - öleltem meg.
- Sziasztok!
- Mi újság? Merre jártál? - kérdezősködtem.
- Óó,csak a mamámnál voltam. És ti?
- Na végre! Nem tudom minek kell ennyire rohanni! - akadt ki Doojoon,mikor nagy nehezen utolért minket.
- Ha Ra,ő itt..
- Tudom.
- Akkor Doojoon,ő itt Ha Ra a legjobb barátnőm. - mosolyogtam.
Doojoon csak bambán nézte a lányt.
- Hahóó! Élsz még? - bökdöste meg Gikwang.
- Izéé.. őő.. Szia! - nyújtotta a kezét Ha Ra-nak.
A lány vihogva,de kezet rázott vele.
- Na de nekem mennem kell,majd holnap találkozunk,Min Gi! Sziasztok! - és azzal el is ment.
- Miért blokkoltál le? - kérdezte Gikwang vihogva Doojoon-tól.
- Mi? Én? Nem blokkoltam le! Csak..
- Csak mi?
- Csak hagyjál békén,inkább menjünk! - előresietett,mi pedig nevettünk rajta.

Gikwang és én elmentünk fürdeni. Utána felhívtam anyut,de nem vette fel a telefont.
- Szerinted ő is haragszik rám?
- Nem hiszem,kicsim! Lehet,hogy már alszik,azért nem vette fel. - próbált nyugtatni.
- Ahhj,remélem.
- Nem megyünk le mi is tévézni?
- Nyugodtan lemehetsz,de én szeretnék lefeküdni,mert elég fáradt vagyok,meg ugye holnap suli. - közöltem.
- Ahogy szeretnéd. - nyomott egy puszi a homlokomra és kiment.
Lefeküdtem az ágyra és betakaróztam. Hamar álomba merültem.
Egy erdőben bolyongtam,éjszaka. Telihold világított az égen. csak mentem és mentem egyre beljebb. Egy farkas vonyítása hallatszott a távolból. Úgy éreztem,hogy valaki követ engem. Hirtelen megtorpantam és hátranéztem,de nem láttam senkit. Mikor visszafordultam ott állt előttem Dong Jin és egy pisztolyt szegezett rám.
- M-mit akarsz? - kérdeztem félve.
- Csak megkönnyítem Gikwang életét. -gonoszan kacagni kezdett.
Amint kimondta az utolsó szót meghúzta a ravaszt,mire felriadtam.
Gikwang békésen szunyókált mellettem. Odabújtam hozzá és átöleltem. Lehunytam a szemem és próbáltam megnyugodni. Nagy nehezen vissza is aludtam.

Reggel kijelentette,hogy elvisz suliba,mert nem engedi,hogy egyedül sétálgassak az utcán. Nem mondtam meg neki,hogy mit álmodtam,mert hülyeségnek tartom. Lehet,hogy Dong Jin kicsit zakkant,de nem hiszem,hogy képes lenne megölni.
Reggeli utáni szokásos rosszullét is megvolt,ezért kicsit késve is indultunk,de épp beértem az első órára.
Szünetben Ha Ra-nak elmeséltem mindent a tegnapi napról. Az álmomat is.
- De végül is ki ez a gyerek?
- Tudod,a kórházban olyan fél napra berakták szobatársamnak és..
- Jajj,igen,tudom. Látod,ha nem jössz össze azzal a gyerekkel...
- Gikwang! - mordultam rá.
-Ja,vele akkor most nem lenne rád szállva az a pszichopata. Mondjuk akkor sem értem,hogy mi baja van veled?! Jobb,ha vigyázol,Min Gi! - megölelt.
- Tudom.. - sóhajtottam és visszaöleltem.
Csengettek,megindultunk a második órára. Rajzra. Dögunalom volt. A tanár csak össze-vissza hadovált,szerintem senki se figyelt rá. Pedig én szeretem a rajzot,de most nagyon szar volt. Talán szeptemberben rajzoltunk valamit,azóta csak elméletet tanulunk.
Mikor kicsengettek egymást fellökve rohantunk ki a folyosóra. Én azonnal besasszéztam a mosdóba és megint felhívtam anyut. Szerencsére felvette.
- Szia anyu! Tegnap fél 10 körül kerestelek.
- Szia! Láttam. Visszaakartalak hívni,csak mikor észrevettem 11 óra volt. Gondoltam,hogy már alszol és nem akartalak felkelteni.
- Szerettem volna megkérdezni,hogy mikor..
- A nőgyógyászhoz ma elmegyek és kérek neked időpontot. Gondolom ezt akartad,ugye?
- Igen,köszönöm szépen,anyu! És.. Apuval mi van?
- Azt mondja nem érdekli mi van veled,de látom rajta,hogy aggódik.
- Értem. Majd még hívlak.
- Jól van. Puszi.
- Puszi.
Eltettem a telefonomat és belenéztem a tükörbe. Arcom még mindig púpos volt,de valószínűleg a hógolyó miatt is.
- Mi történt az arcoddal? Már estefelé láttam,mintha kicsit meg lenne duzzadva.
- Öhm.. igen. Doojoon egyik hógolyója itt talált el.
- Eynnire?
Válasz helyett mosolyogva megvontam az egyik vállamat.
- Amúgy.. ez a Doojoon.. milyen? - tudakolta.
- Kedves,vicces,bolond. - nevettem el magam.
- És.. jézusom! Miért érdeklődöm én a B2ST leader-e  után?
- Mert tetszik? - kacarásztam.
- Az kéne még! - horkantott és kisétált.

Hazafelé Ha Ra-t felhívta az anyja,hogy menjen el a mamájához,mert ők nincsenek otthon,neki pedig nincs kulcsa a házhoz. Majd csak este érnek haza.
- Miért nem jössz velem? A fiúk tuti nem haragudnának meg érte.
- Min Gi! Én? A B2ST házába?
- Ott leszek én is!
Kis ideig gondolkodott,majd így szólt:
- Csak azért,mert te is ott leszel! A mamámat meg akkor fel kell hívjam,hogy ne várjon.
Közben megcsörrent a telefonom.
- Szia! - köszönt Gi. - Merre vagy?
- Szia! Mindjárt nálatok. Nem baj,ha jön Ha Ra is?
- Nem,dehogyis! Mi olyan 5 óra után végzünk. A kulcsod remélem megvan?! Le kell tennem,mert folytatódik a próba. Szeretlek!
- Megvan,igen. Oké. Én is téged!

Csináltam szendvicseket,majd Ha Ra-val megírtuk és megtanultunk mindent holnapra. Miután befejeztük,nemsokára megérkeztek a srácok is. Mindenkinek bemutattam. Elmondtam azt is,hogy Ha Ra nem igazán szívleli sem őket,sem a zenéjüket. Ettől függetlenül nagyon jól elbeszélgettek és hiába is tagadja,látom rajta,ha nem is annyira,de megkedvelte őket. Főként Doojoon-t.
8 körül Ha Ra-t felhívta az anyja,hogy elmennek értük a mamájához.
- Anyámék a mamámhoz mennek.. Értem! Bocsi,de most nagyon kell sietnem.
Doojoon felajánlotta,hogy elkíséri és egyáltalán nem ellenkezett.
- Szerintem itt lesz valami. - súgta nekem Gikwang,mire hangosan nevetni kezdtünk.