Elrejtettük a szüleinknek és a kedveseinknek szánt ajándékokat,majd a testvérem divatbemutatót tartott anyunak. Mikor végzett visszavonult a szobájába,ahonnan előbb a csengőhangját,majd sikoltozást és vinnyogást lehetett hallani.
- Anyuuu! Képzeld szerzett nekem munkát is! - szaladt ki kiabálva. - És még azt is mondta... - kezdett bele újra a mondókájába én meg kiosontam a nappaliból a szobámba. Elég régen interneteztem már,ezért elővettem a laptopomat. Ha Ra azonnal rám írt.Egy jó darabig elbeszélgettünk,majd közölte,hogy ma Doojoon-nal ebédel és eltűnt. Nagyon örültem neki,hogy együtt vannak. Kis idő múlva bekopogott anyu,hogy kész a kaja. Lecsuktam a laptopot és kimentem az ebédlőbe. Már nagyon éhes voltam. Később felhívott Gikwang,hogy találkozzunk. Elmentem hozzájuk. Egy kicsit beszélgettem a fiúkkal,majd felmentünk a szobájába. Becsukta magunk mögött az ajtót és be is zárta.
- Mit akarsz velem tenni? - kérdeztem,miközben úgy tettem,mintha félnék.
- Ó,semmi különöset,cica. - válaszolt és megnyalta a száját.
Mindketten hangosan felkacagtunk. Leült az ágyra,megfogta a kezemet és az ölébe húzott.
- Szeretlek! - suttogta a fülembe,majd gyengéden beleharapott a cimpámba.
Tenyeremet a mellkasára tettem és hátralöktem. Ráültem a csípőjére és lehajoltam hozzá egy rövidke csókra. Megmarkolta a fenekem és megfordultunk,így ő került felülre. Egy kicsit felhúzta a felsőmet és a hasamat kezdte el puszilgatni,mire felnevettem.
- Baj van?
- Ez csikiz! - kacarásztam továbbra is.
Felkúszott és megcsókolt,hogy hagyjam abba a nevetgélést. Benyúlok a pólója alá és a felsőtestét kezdem el simogatni. Mikor kezeim kicsit lejjebb vándorolnak,hirtelen elkapja őket és elválik ajkaimtól.
- Mit szeretnél? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
Kiszabadítom a kezeimet,megfogom a tarkóját és visszahúzom egy csókra. Nyelvével befurakodik a számba és egy ideig eljátszadozunk. Közben az egyik kezemet újra ágyékára csúsztatom. Nem reagál rá semmit. Újra magam mellé teszem őket,mire belevigyorog a csókba. Pár centire elemelkedik tőlem. Kinyújtom rá a nyelvemet,mire hirtelen megharapja. Még mindig vigyorogva leszállt rólam és mellém feküdt. Oldalra fordultam és a fejemet a mellkasára döntöttem. Elkezdett a hajammal játszadozni,majd valaki kopogott.
- Öhm.. Kinyitnátok az ajtót? De persze csak akkor,ha nem vagytok túl elfoglaltak.. khm.. - szólt kintről Junhyung.
- Bocsi Jun,de meztelenek vagyunk.
- Aha,oké..
- Hülyeee! - kuncogva rávágtam egyet Gikwang hasára.
Nagy nehezen feltápászkodtunk az ágyról és kimentünk a többiekhez.
- Felöltöztetek? Remek! - mondta Junhyung és elindult a szoba felé.
- Csak vicc volt. - suttogtam a többiek felé nevetve.
Pont vacsorára értem haza. Jól teletömtem magam,elmentem fürdeni,utána meg bevágódtam az ágyba. Újra felnéztem az internetre,ahol Ha Ra megint egyből letámadott és elmesélte a napját.
- Most te jössz!
- Ha Ra,én fáradt vagyok. Majd holnap elmesélem. Szia,jó éjszakát!
- Ahhjjj! Szia!
Lecsuktam a laptopomat és leraktam az íróasztalomra. Visszamásztam az ágyba,nyakig betakaróztam és lehunytam a szememet.
Megint azt álmodtam,mint pár nappal ezelőtt. Egy erdőben bolyongtam,majd összefutottam Dong Jin-nal. Szavai is ugyanazok voltak. Majd mikor meghúzta a ravaszt és a golyó közeledett felém,hirtelen felébredtem. Megnéztem az órát és már fél 9 volt. Megcsörgettem Gikwang-ot,de nem vette fel. Biztosan alszik még. Vagy nem ér rá. Vagy nincs nála a telefonja.
Felkeltem,hogy kimenjek a konyhába,mikor megcsörrent a telefonom. Visszarohantam érte és felvettem.
- Jó reggelt,szépségem! - szólt bele egy édes hang.
- Neked is! Rosszat álmodtam és gondoltam felhívlak.
- És mi volt az?
- Nem akarok róla beszélni.
- Oké. Mit csinálsz ma? Nekünk próbálnunk kell,mert karácsonykor adunk egy mini koncertet.
- Értem,én még nem tudom,lehet elhívom Ha Ra-t sétálni vagy valami.
- Ahogy gondolod,kicsim. Le kell tennem,mert folytatjuk. Szeretlek!
- Én is téged!
Kiment reggelizni,majd el kellett mennem boltba. Anyuék egész nap dolgoznak,ezért ma Soo Rin főz ebédet.
- Remélem most nem fogod odaégetni. - kuncogtam.
- Kapd be!
- Igen,tudom. Én is téged! - puszit dobtam felé és elindultam.
Mindenféle cuccot megvettem,amit anyu felírt a papírra. Hazafelé összefutottam Ha Ra-val és segített cipekedni. Azt mondta éppen hozzánk indult. Kipakoltunk a konyhában és elmentünk a szobámba. Rögtön azzal kezdte,hogy meséljem el milyen napom volt tegnap.
- Na én lassan megyek.
- Ne már! Maradj itt ebédre. Légysziiiii. - kérleltem.
- De..
- Légysziii!
- Jó,de akkor felhívom anyuékat.
Kimentünk az ebédlőbe és csodák csodájára a kaja is jól nézett ki és a konyha is egyben volt még.
- Köszönöm az ebédet. Finom volt,Soo Rin. - mondta Ha Ra,miután befejeztük a kaját.
Kisit még beszélgettünk,majd hazament. Egy darabig elkísértem. Otthon betettünk egy horrorfilmet,aminek valljuk be nem vagyok valami nagy rajongója,de most unatkoztam,ezért megnéztem. Elég gagyi volt. Én ugyanolyan unott arccal néztem végig,a testvérem meg minden egyes zajra sikított és ugrott egyet. Komolyan,néha nem hiszem el,hogy mi vér szerinti testvérek vagyunk.
Egész héten lázasan készülődtünk a karácsonyra. Anyu mindenféle süteményt sütött. Az ünnepi kajából is volt bőségesen. Délelőtt találkoztunk Ha Ra-val,akitől egy fehér bolyhos pulcsit kaptam,aminek az elején egy fekete cica volt. Nagyon édes. A szüleimtől egy aranykarkötőt kaptam én is,és a nővérem is. Ajándékozás után leültünk egy kicsit tévézni. Az egyik csatorna B2ST mini koncertjét közvetítette. Gikwang olyan édes volt. Bár ő mindig is az. 1 órával később csengettek. Soo Rin-nal egyszerre rohantunk ajtót nyitni. Majd ő győzött.
- Szia! Gyere beljebb. - kíváncsian kukucskáltam a háta mögül és Gikwang-ot pillantottam meg az ajtóban. Azonnal odarohantam és megöleltem.
- Szia! - adott egy apró puszit a számra.
Bementünk a nappaliba,ahol átadott nekem egy kis dobozkát. Először azt hittem,hogy meg fogja kérni a kezem. Láttam,hogy apu szemei is elég jól kikerekedtek. Mikor kinyitottam egy nyaklánc volt benne és egy szív alakú medál "Szeretlek!" felirattal. Azonnal könnyek szöktek a szemembe.
- Én is téged. Nagyon! - borultam a nyakába.
Kezét a derekamra tette és megpuszilta a fejemet.
- Tetszik?
- De még mennyire! - kiáltottam fel,majd segített feltenni.
Az én ajándékom is hasonló volt. Annyira jó,hogy szinte olvasunk egymás gondolataiban. A meglepetéseink,majdnem ugyanazok voltak. Az enyém egy karkötő volt,amibe egy szó volt gravíroztatva: "Örökké!"
- És amíg a halál el nem választ? - szólt közbe a testvérem. - Jesszus! Karácsony van,nem az esküvőtök!
- Fogd be,Soo Rin! - mondtuk egyszerre és megcsókoltuk egymást.
Soo Rin csak fújtatott egyet és elsétált a szobájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése