17. Költözés

Másnap a suliban kifaggattam Ha Ra-t,hogy mi volt.
- Mi lett volna? Elkísért a mamám házáig és annyi!
- Aha,persze.. - sóhajtottam.
- Jajj,Min Gi! - vett egy mély levegőt.
- Kérlek,mondd el mi törtéééént! - a lehető legaranyosabban néztem rá.
Körülnézett a folyosón,megfogta a kezem és behúzott a mosdóba.
- Semmi különös dolog nem történt. Csak adtam egy puszit az arcára,amiért elkísért. De tényleg csak ennyi!
- Tetszik?
- Nem tudom. Aranyos.. meg kedves,de nem tudom. Na! hagyjál békén,gyerünk órára! - mondta,mert épp akkor szólalt meg a csengő.

Hazafelé anyu felhívott,hogy megvan az időpont. Péntek délelőtt 9-re kell mennem. Általában elég hangosan beszél a telefonba,így a nőgyógyász hallatán Ha Ra felkapta a fejét és mikor letettem a telefont azonnal kérdezgetni kezdett.
- Milyen nőgyógyász? Miért kell odamenned? Baj van?
- Ahj.. Ha Ra! Nézd,én nem igazán akarok most erről beszélni.
- De a legjobb barátnők vagyunk. Tudni akarom! - kiáltott fel.
- Jó,de akkor ígérd meg,hogy senkinek egy szót sem. A szüleidnek sem,kérlek!
- Haljak meg,ha elmondom bárkinek is!
- Ha Ra! Ilyet nem mondj!
- Na hallgatlak.
- Szóval a helyzet,hogy terhes vagyok. - suttogtam.
- Hogy mi van??
- Csendesebben,légy szíves.
- Gikwang-tól?
- Szerinted voltam együtt más pasival?
- Miért nem védekeztetek?
- Honnan tudjam? Hülyék voltunk.. - lehajtottam a fejemet és a földet bámultam.
- Jó,ne aggódj. Nem mondom el senkinek. Ugye nem akarjátok megtartani?
- Nem.
Majd elmeséltem neki az egész sztorit és,hogy miért lakom most tulajdonképpen a B2ST-nél.
Megkérdeztem,hogy ma nem-e jön velem,mire azt felelte,hogy siet haza.

Nagy meglepetésemre mindenki otthon volt. Vagyis majdnem mindenki.
- Doojoon hol van? - kérdeztem Gikwang-tól egy hosszú csók után.
- Na szép! Hazajön a barátnőm és nem olyat hallok,hogy hiányoztál vagy szeretlek,hanem,hogy merre van Doojoon?! - szúrós tekintettel nézett rám.
- Jajj már,kicsim! - adtam neki még egy csókot.
- Nem tudom. Azt mondta elmegy sétálni.
- A-ha.  És mi újság? Milyen napotok volt?
Meghallgattam 1 történetet,5 különféle verzióban. Csodálatos volt. Még szerencse,hogy másnapra nem volt sok tanulnivalóm,ezért még utána aztán is gyorsan el tudtam intézni. Jó volt velük lenni. Bár néha honvágy tört rám. Apámra nem igazán voltam kíváncsi,de a anyukám és a nővérem hiányzott.
Kaptam is Soo Rin-tól egy SMS-t,hogy holnap délután találkozzunk a kávézóban,mert valami nagyon fontosat akar mondani.
Hurrá! Így is elég nehezen tudtam aludni,most még annyira sem. Egész éjjel azon kattogott az agyam,hogy mi lehet a fontos dolog.

Amikor felébredtem,megint ott volt mellettem egy kis szív alakú cetli "Jó reggelt!" felirattal. Felöltöztem,lementem a konyhába és csináltam egy szendvicset reggelire. A hűtőben még volt két szelet sütemény. Fogtam egy villát és gyorsan behabzsoltam őket. Nem sok értelme volt. 5 perccel később már a wc-ben voltak.

A suliban az első órán ki kellett mennem,mert megint rám tört a rosszullét. El akartak küldeni az iskolaorvoshoz,de közöltem velük,hogy semmi bajom. Azt osztályfőnököm megjegyezte,hogy mintha kicsit híztam volna. Ha Ra,majd' megfulladt a röhögéstől.
- Köszi szépen!
- Jól van,bocsi. - még mindig röhögött.
- Egyébként,képzeld. Tegnap mikor hazaértem Doojoon nem volt otthon. Állítólag csak sétálni volt,de több mint 4 óra hosszát?
- Öhm.. igen,az..
- Na gyerünk! Bökd ki!
- Mit?
- Gyerünk!
- Jól van.. - várt egy kicsit. - moziban voltunk,nyahm.. és most hagyjál békén!
- Ezért siettél te haza. Ejj.. - vigyorogtam. - Mindenesetre gratulálok nektek!
- Miért is?
- Hát,hogy összejöttetek.
- Csak mozi volt.
- Igen,meg hazakísérés,meg arcra puszi.. vagy ki tudja?!
- Még nem volt csók,ha arra gondolsz.
- Még? Júúúj. 
- Hagyjál békén! - elpirult és kinyújtotta rám a nyelvét.

Ahogy vége lett az utolsó órának kirohantam és csörgettem Soo Rin-t. Rögtön felvette.
- Szia!
- Szia! Van még órád?
- Nincs.
- Akkor maradj a suli előtt,oda megyek érted. - közölte és lerakta a telefont.
Nagyjából 10 percet várakoztam. Furcsáltam,hogy kocsival jött.
- Szia! Anyuék odaadták az autót? - érdeklődtem,miközben beszálltam.
- Szia! Nehezen,de igen. Megkérdeztem tőlük,hogy miért van jogsim,ha nem is vezethetek és gíy mára megkaptam.
- Értem. És mi az amit..
- Milyen napod volt? - vágott bele a mondatomba.
- Őőő.. Szokásos. Mi az a..
- Gikwang hogy van?
- Jól.Reggel,mikor felébredtem volt mellettem egy szív alakú papír,rajta,hogy Jó reggelt!
- Jajj,de édes! - mosolygott. - Ha Ra-val mi van? Rég hallottam róla.
A kávézóig elmeséltem neki mindent.
Cappuccino-t rendeltünk,majd eltipegtünk egy asztalhoz és leültünk. Szó nélkül kortyolgattuk,majd egyszer csak megszólalt.
- Elköltözöm Busan-ba. - lenézett és kevergetni kezdte az italát.
- Hogy mi van?
- A barátom megkért,hogy költözzek hozzá.
- De Soo Rin! - szemeim könnybe lábadtak.
- Sajnálom,Min Gi! Egyszer úgy is elköltöztem volna.  Egyszer te is el fogsz menni,bár,ha úgy vesszük már megtetted.
- De én csak pár utcával arrébb és nem örökre.
- Honnan veszed,hogy én örökre?
- Nem tudom.
Ezután megint csönd lett. Kifizette a cappuccinokat és elindultunk.
- Anyu azt üzeni,hogy pénteken fél 9-re elmegy érted.
- Tudja a címet?
- Megadtam neki.
- Jaa,jó.
Mielőtt kiszálltam volna megöleltem.
- És mikor mész?
- Karácsonyután,ha minden igaz.
- Értem. Majd még ebszélünk?
- Persze. - bólogatott. - Szia!
- Szia!
Bementem a házba és Gikwang azonnal üdvözölt.
- Szia,kicsim! - gyengéd puszit adott a számra.
Nyakába borultam és csak zokogtam.
- Mi történt? - érdeklődött közben egyik tenyere fel-le járkált a hátamon. A másikat pedig a derekamra tapasztotta.
- Elköltözik... - szipogtam.
- Kicsoda?
- Soo Rin...
- Az baj?
- Busan-ba.
- Az baj.
A többiek a nappaliban voltak. A tv elég hangosan szólt,így gondolom semmit sem hallottak. Lassan és csendben felballagtunk. Lefeküdtünk az ágyra. Gikwang magához szorított,másik kezével pedig a hajamat kezdte el babrálni.
- Nyugodj meg! Egyszer úgy is elköltözött volna.
- Tudom.
- A szüleiddel mi van?
- Anyuval beszéltem. Pénteken fél 9-re jön értem. Apu azt állítja,hogy nem érdekli mi van velem,de anyu szerint látszik rajta,hogy aggódik.
- Nem akarsz beszélni vele?
Nem válaszoltam. Gondolkodóba estem,majd lehunytam a szemeimet.