19. Újra otthon

Reggel jött az orvos,megvizsgált,majd azt mondta,hogy elmehetek haza. Nincs semmi bajom.
Csak anyu jött értem.
Most már tényleg haza mentem. Soo Rin egy nagy öleléssel fogadott.
- Szia! Jól vagy,ugye?
- Igen! - mosolyodtam el.
- Visszaköltözöl? - kérdezte apu.
- Öhm.. igen,de akkor délután még el kell mennem a cuccaimért.
- Jó.
- Elkísérjelek? - tudakolta Soo Rin.
- Aha.
Anyu leültetett az asztalhoz és elkezdte tömni belém a kaját. Mikor megettem az összeset,ami a tányéromon volt,még akart szedni,de mondtam,hogy már elég volt.
Egy kicsit még tévéztünk,aztán mondtam a nővéremnek,hogy szerintem menjünk.
Egész úton össze-vissza hadovált mindenféle dolgokról. Először kiskutyákról,majd a karácsonyról. Utána meg azt mondta,hogy hallotta,hogy a "kávézónkat" át akarják festeni tavasszal. Meg állítólag új bútorok is lesznek. A többire nem igazán figyeltem,meg hát nem is tudtam volna követni,olyan gyorsan váltott témákat.
- Szép jó napot! - köszönt és besurrant,mikor Junhyung kinyitotta az ajtót.
- Szia! - köszöntem.
- Sziasztok! - vigyorgott.
Gikwang-tól egy nagy csókot kaptam üdvözlésképpen.
- Na helyzet! Akkor újra..
- Sziaaa! - jött Dongwoon és megölelt. - Aggódtam ám érted. Máskor azért figyelj,még ha zebrán mászkálsz is!
- Értettem! - nevettem el magam. - Szóval hazaköltözöm.
- Akkor rendeződött minden? - ölelt át Gikwang.
- Igen! - fejemet a mellkasába fúrtam.
- Szeretlek! - megpuszilta a fejem búbját.
- Én is! - motyogtam.
Lassan összeszedtem minden göncömet.
- Na gyere,Soo Rin!
- Máris megyünk? A fene.. - nehezen feltápászkoott a fotelből és megindultunk kifelé.
- Sziasztok! - köszöntünk el kórusban.

Útközben kaptam egy üzenetet Ha Ra-tól.
- Óó,izéé.. kitennél Ha Ra-nál?
- Aha.
Megcsörgettem,mikor kiszálltam a kocsiból,hogy jöjjön ki.
Hát elég ráérősen totyogott ki a házból.
- Szia,gyere be és mesélj el mindent!
- Okéé! - nevettem.
Elmeséltem neki,hogy amikor hazafelé mentem át a zebrán,elütöttek. Megint kórházba kerültem. Az elvetélésen kívül más bajom nem lett. Azt is elmondtam,hogy apu és Gikwang megbeszélték a dolgokat,meg,hogy tőlem is bocsánatot kért a pofon miatt és stb..
Egy szó nélkül hallgatta végig,amit eléggé furcsáltam. Régebben már az első mondatomnál volt valami megjegyzése.
- Most mesélj te! Voltatok azóta randizni?
- Nyahj... Hát tegnap elmentem hozzájuk és akkor hívta fel anyukád Gikwang-ot és így tudtuk meg mi is,hogy mi történt veled. Nagyon aggódtunk ám érted. Amúgy ma tök unalmas volt a suli. Csak beszélgettük a karácsonyról meg a szilveszterről.
- Értem. Amúgy a szüleid merre vannak?
- A tesómékhoz mentek,azt hiszem.
- Aha. Na én most már lassan megyek,mert kezd sötétedni.
Kikísért az utcára.
- Szai,Ha Ra!
- Szia!
Nagyokat lépkedtem a friss hóban. Szeretem,mikor ropog a talpam alatt. Egyre jobban kezdett esni én meg egyre nagyobbakat lépkedtem. Mire hazaértem,már jól besötétedett,pedig még csak 6 óra volt.
Soo Rin éppen azt vázolta apunak,hogy milyen lesz a házuk,meg,hogy mekkora és,hogy pontosan hol is lesz.
Én elmentem zuhanyozni,majd lefeküdtem az ágyamba. Nem mondom,mert jó volt Gikwang ágya is,de azért az enyém sokkal nagyobb és puhább. Egy viszont nem tetszett,hogy Min Gi illata volt. Gikwang - illatos ágyneműt akarok. - rinyáltam magamban.
Kaptam tőle egy "Jó éjszakát,szerelmem!" SMS-t és így nyugodtan el tudtam aludni. Holnap már téli szünet,szóval addig alszom,ameddig csak akarok. Vagyis csak szerettem volna.

Soo Rin reggel úgy keltett,hogy menjek vele plázázni,mert kell neki új ruha,meg az ajándékokat is meg akarja venni. De mivel én megyek vele,az enyémet,majd később veszi meg. Összekaptam magam,felöltöztünk jó rétegesen és elmentünk a plázába. Szinte minden üzletbe bementünk. És szinte mindenhol vett valamit. Megint vagy 10 szatyorral tértünk haza. Szerintem teljesen lenullázta a bankkártyáját.