6. Otthon,édes otthon.. vagy mégsem?

Akkor a mai nap "fáradalmait" kipihenném,ha nem csörögne a mobilom. Már megint ki a fene keress,ezt nem hiszem el. Soo Rin.
- Igen? - szólok bele.
- Szia húgocskám! - köszönöm vidáman. - azt akarom mondani,hogy beszéltem anyuékkal azt mondták,hogy vasárnap délelőtt érnek haza..
- Úgy volt,hogy este,nem? - kérdezek meglepetten.
- Hát.. öhm..nem tudom. Azt már elfelejtettem,hogy miért jönnek előbb. - kuncogott.
- Basszus,Soo Rin. Mi az amit te megjegyzel? - nevettem.
- Azt,hogy melyik kórházba menjek. - válaszolt.
- Hát jó.
Elmondtam neki hova jöjjön,meg hogy az orvos még mindig nem mondott semmit sem. Ő mesélt egy kicsit arról,hogy milyen volt a barátjánál meg stb. Mivel nagyon kérdezősködött véletlen kicsúszott a számon,hogy amikor a baleset történt Gikwang is velem volt,ezért kénytelen voltam neki elmesélni az egészet. Örült neki,de anyuék reakciójától nagyon félek. Amikor összejöttünk apu megmondta,hogy nem szól bele kivel vagyok együtt,de ennek nagy koppanás lesz a vége. Anyu se igazán mondott mást.. pont ezért félek.

Szombat reggel.. azt hiszem.. Na fene! Már a napokat sem tudom. Lényeg,hogy bejött a doki és közölte,hogy délután már mehetek is haza. Hát én majd' kiugrottam a negyedik emeletről. Azonnal elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem egy számot.
- Jó reggelt,kicsim! - szólt bele egy álmos hang.
- Gikwaang! Délután már mehetek hazaa! - üvöltöttem a készülékbe.
- Igen? Hát ez szuper! Akkor hozzátok menjünk a srácokkal?
- Felőlem jöhettek. Majd csörgök,ha már hazaértem,de Soo Rin is otthon lesz.
- Nem baj,legalább jobban megismerem.
- Oké! Most megyek és összeszedem a cuccaimat. Szeretlek! - mondtam vigyorogva.
- Én is téged!
Amint letettem megérkezett a hőn imádott nővérkém.
- Sziaaa! - ugrott oda hozzám és szorosan megölelt.
- Szia! Képzeld már délután mehetek is haza! - újságoltam. - Vagy nem.. ugyanis mindjárt megfulladok,úgy szorítasz.
- Bocsi! - mondta,majd elengedett. - Ez nagyszerű,akkor segítek csomagolni. Amúgy kivel beszéltél mielőtt bejöttem?
Lehajtottam a fejem és elpirultam.
- Értem één,tehát a barátoddal.
- Ühüm. - bólogattam.
Gyorsan összeszedtük a cuccaimat és vártunk,közben Soo Rin írt egy SMS-t,de nem mondta meg,hogy kinek,ezért inkább tovább beszélgettünk. Elmesélte mennyi helyen jártak,milyenek a srác szülei. Azt mondta testvére nincs.
Eléggé elszövegeltük az időt.Már 2 óra körül járt mikor jött az orvos,odaadta a papírjaimat és közölte,hogy hazamehetek. A gipszet meg majd 3 hét múlva veszik le. Hát frankó! Szerencse,hogy jobb kezes vagyok.
Amíg én az orvossal tárgyaltam  Soo Rin kiment a szobából. Amikor visszajött megkérdeztem hol volt,azt mondta az egyik barátnője hívta. Hát jó!

Lassan hazagyalogoltunk. Soo Rin csak úgy kinyitotta az ajtót és bement.
- Hogyhogy nincs bezárva? - kérdeztem meglepetten.
Nem válaszolt,csak betuszkolt engem a konyhába,ahol 2 kedves szempár mosolygott rám.
- Szia,kislányom! - köszöntek egyszerre.
Csak néztem nagy szemekkel,nyitott szájjal.
- Ti.. ti.. hogyhogy itthon?
- Tegnap délután jöttünk,utána pedig beszéltünk Soo Rin-nal. Ő mondta,hogy ma jön haza,mi pedig mondtuk neki,hogy ne szóljon neked arról,hogy itthon vagyunk,hanem akkor inkább meglepünk. - még mindig csak döbbenten álltam. - Ma reggel,pedig kaptunk egy üzenetet,hogy délután jössz haza. - hát ekkor ez volt az,amit Soo Rin pötyögött. - Gyere,kicsim enni! A kedvencedet főztem. - szólal meg anyu ismét.
- O-okéé! - dadogtam. - Csak előbb.. öhm.. lepakolom a cuccaimat.
- Majd a nővéred elviszi őket a szobádba. - mondta apu.
- Nem! - mondtam kicsit idegesen. - Mindjárt jövök! - gyorsan elindultam a kuckóm felé.
Anyuék pedig csak értetlenül álltak és néztek rám.

Besiettem a szobámba,ledobtam a cuccaimat és gyorsan hívtam Gikwang-ot.
- Ne haragudj,szívem! Ma ne gyertek. Anyuék hazajöttek,de majd mesélek. Ha este eltudok szabadulni tőlük,felnézek hozzád,rendben?
- Kicsim! Öhm.. persze,jól van,várlak! - szólt meglepetten.
- Szeretlek! - gyorsan lecsaptam a telefont,mert hallottam,hogy jön valaki.
- Mi tart ilyen sokáig? - apu csoszogott be a szobámba.
- Semmi,már megyek is.
Kitoltam a szobámból és megindultunk a konyhába.
Anyu persze pukkadásig tömött.Közben elmeséltem nekik,hogy mi hogyan történt,persze Gikwang-ot még mindig nem. Soo Rin mikor kuncogott mindig oldalba böktem.
- Maradj már! - súgtam oda.
- Mi baj? - kérdezte anyu.
- Semmi.. semmi.. - mondta a nővérem vihogva.
Mondtam anyuéknak,hogy szeretnék elmenni egyet sétálni,és meglepetésemre elengedtek. Csak annyit mondtak,hogy ne maradjak sokáig. 10-re azért legyek otthon. Még csak 8 óra múlt,hála az égnek.
Már félúton voltam,amikor kaptam egy SMS-t Gikwang-tól.
A kávézóba gyere,ahol múltkor voltunk. Szeretlek!
A kávézó csak pár lépésnyire volt csak tőlem.Legalább nem kellett sokat gyalogolnom.
Mikor bementem megpillantottam és gyorsan odarohantam.
- Sziaaa! - megcsókoltam,amit persze viszonzott.
- Édesem! - magához húzott és szorosan megölelt. A kezem elkezdett fájni,de nem igazán tudtam most azzal foglalatoskodni.
- Sajnálom,anyuék hazajöttek.. én sem tudtam róla.. - elmeséltem neki az egész sztorit
- Hát ez jó! - mondta nevetve.
- Nagyon..
- Gyere menjünk el hozzám,kocsival jöttem. - mosolygott.
- Anyuék azt mondták 10-re menjek haza. - elhúztam a számat.
- Csak fél órát beszéltél. - nevetett. - Van még idő,nyugi. Különben is,majd én hazaviszlek. - kacsintott.

Elmentünk hozzájuk,de most Hyunseung és Doojoon is otthon volt.
- Sziasztok! - köszönt be Gikwang.
- Ohh.. sziasztok! - köszönt a leader,felemelte a kezem és megpuszilta.
- Hellóka! Min Gi az enyém! - vágott közbe Gikwang,mi pedig elnevettük magunkat.
- Csak udvarias akartam lenni.- szólt vissza Doojoon.
- Jól van.- bólintott. - Srácok?
- Hyunseung a konyhában,többiek meg elmentek valami buliba.
- Értem. Ti miért nem mentetek?
- Zavarunk? - kérdezte Doojoon nevtve.
- Csak kérdeztem..
Leültünk a kanapéra és  elkezdtünk nézni a tévét,ekkor jött Hyunseung is.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia! - köszöntünk egyszerre.
Ő is leült tévézni.
- Gikwang?! Mennyi az idő - suttogtam. - Az én telefonom lemerült.
Válasz helyett megfogta a kezem és felhúzott a szobájába. Persze nem szó szerint.
- Miért idegeskedsz az idő miatt? Mondtam,hogy majd hazaviszlek.. - közben leültünk az ágyára.
- Jó,tudom.
- Akkor?
- Nincs semmi.. - megcsókoltam. Nyelvem átdugtam a szájába. Lehunytam a szemem,ő pedig hátradöntött az ágyon,majd fölém mászott és a nyakamat kezdte el puszilgatni. Majd egyre feljebb és megint a számhoz ért.
- Áúúh..
- Mi baj? - kérdezte,majd leült mellém.
- A karom,de mindegy nem vészes. - mosolyodtam el.
- Mikor fogják leszedni a gipszet? - tudakolta.
- 3 hét múlva.. - szemeimet forgattam.
Lassan lefeküdt mellém,én a jobb felemre fordultam,ő pedig velem szembe.. és lassan elaludtunk.