15. Pofon

- Minden rendben? - kérdezte a doki.
- P-persze.
- Mindenképpen keresd fel! Nőgyógyász. - átadott egy kis cetlit.
Egy név volt rajta,és hogy mikor rendel. Remegő kezekkel vettem át.
- Viszlát!
- Viszlát!
Mielőtt kiléptem volna vettem egy nagy levegőt. Gyors léptekkel anyuékhoz siettem.
- Na? Mit mondod? - támadott le Gikwang.
Könnyek szöktek a szemembe. Átöleltem,fejemet a mellkasába fúrtam.
- Baj van?
Anyu nagyot sóhajtott. Tudta,hogy igaza lett.
- Mondj már valamit,mert megőrülök! - sürgetett.
Hátra léptem egyet,lehajtott fejjel kezdtem neki.
- Én.. én..
- Min Gi! - szólt rám.
- Terhes vagyok!
- Édes istenem! - suttogta anyu.
Gikwang lerogyott a váróterem egyik székére és csak dermedten bámult maga elé,én pedig csak bőgtem.
- Gyerünk haza és találjuk ki mit mondunk apádnak,mert ha megtudja az fix,hogy nagyon mérges lesz! - mondta anyu két nagy sóhaj között.
- Az igazat mondjuk neki. - szólt közbe Gikwang. - Nem hazudhatunk. Hogy magyarázná meg a mindennapi reggeli rosszullétet? - felállt,megfogta a kezem és elindultunk kifelé.
Mikor beszálltunk a kocsiba,odaadtam anyámnak a cetlit.
- Ismerem,jó orvos. - közölte. - És.. meg akarjátok tartani?
- Hát.. - félő pillantást vetettem a kedvesemre.
- Bocsánat,hogy közbe vágok,de ezt tudnod kell! - bólintottam. - Ha megszeretnéd tartani,melletted leszek,nem fogalak elhagyni,mindenben segíteni foglak ugyanúgy,mint eddig. Viszont azt gondolom,hogy ráérünk még. Neked első sorban most a tanulás a fontos.
- Egyet értek. - szólt anyu.
- Én is és nagyon szépen köszönöm,szerelemem! - adtam egy csókot,amit gyengéden viszonzott.
Anya megköszörülte a torkát,jelezve,hogy indulhatnánk már. Hazafelé megbeszéltük,hogy hogyan fogjuk megmondani apának a dolgot.

Beléptünk a házba. Csak a nappaliban égett a villany és ment a tv. Apa a kanapén szunyókált. Anyu odament és felkeltette.
- Megjöttünk!
- Khm.. sziasztok! - köszönt. - Na mi történt?
Gikwang és én egymásra néztünk. Bólintott egyet,hogy ne féljek.
- Apu az van,hogy.. én.. terhes vagyok..
Hirtelen kikerekedtek a szemei,felpattant és elindult Gikwang irányába.
- Teee! Hogy a villám csapjon beléd! Hát mit képzelsz magadról? Nem tűnt fel,hogy a lányom még kiskorú? - lendült a keze,de Gikwang elé álltam és a neki szánt pofont én kaptam.
Fejem jobbra fordult. Arcom vörös lett,csípett és égetett.
- Min Gi! - apám üvöltötte,a szerelmem pedig suttogta a nevemet.
- Takarodj innen! - kiabálta Gi-nek.
- Ha ő megy,akkor én is! - néztem dühösen apa szemébe.
Egy darabig csak nézett rám.
- Isten áldjon! - azzal sarkon fordult és kiment a konyhába.
Sírva rohantam ki a házból.
- Min Gi! - loholt utánam Gikwang.
Beültem a kocsijába és vártam,hogy ő is beszálljon.
- Miért álltál elém? - tudakolta.
- Hagytam volna,hogy megüssön? Azt már nem!
- És most jobb,hogy a te arcod sajog a fájdalomtól?
- Jobb! - bekötöttem a biztonsági övemet. - Menjünk!
 Lágy puszit lehelt égő arcomra,mire felszisszentem.

Útközben írtam egy SMS-t a nővéremnek,hogy holnap hozzon nekem pár ruhát és a sulis cuccaimat. Megadtam neki a címét is,hogy hová hozza.

Az egész házban korom sötét volt,nyilván már mindenki aludt. Felmentünk a lépcsőn és be a szobába.
Mellettünk lévő ágyon Junhyung aranyosan szuszogott. Gyorsan,de persze halkan befeküdtünk Gikwang ágyába és lassan elaludtunk.
Amikor újra kinyitottam a szemem,nem igazán volt időm körülnézni. Egyenesen a fürdőszobába kellett rohannom Junhyung-ot szinte fellökve,aki éppen onnan tántorgott ki.
Gikwang odajött és a hátamat kezdte el simogatni.
- Menj ki! Nem kell végig nézned!
- Ugyan már,Min Gi!
- Menj! - utasítottam,de egy centit sem mozdult.
Talpra küzdöttem magam és a mosdó felé vettem az irányt,hogy kiöblítsem a számat. Belenéztem a tükörbe és megtapogattam az arcomat,ami enyhén fel volt dagadva.
- A fenébe! - morogtam.
- Hééj,Gikwang! - futott be Dongwoon. - Valami fura csajszi azt mondja,hogy Min Gi-t keresi. Egy egész bőrönddel jött. - lihegte. - Ááh,szia Min Gi!.. Te mikor jöttél? - kérdezte nagy szemekkel.
- Szia,a fura csaj a nővérem és még az este. - mosolyogtam.
- Óó,akkor beengedem. - és már el is tűnt a helyiségből.
Gikwang csak jót nevetett rajta.
Leballagtunk a nappaliba,ahol Soo Rin-t éppen Yoseob faggatta.
- Sziasztok! Soo Rin,elhoztad a cuccokat?
- El. Nem tudom,mikor jössz haza,ezért pakoltam mindenfélét jócskán.
- Köszönöm! És.. - Gikwang-ra néztem. - Én sem tudom.
- Húú,srácok! Ma is lazulhatunk itthon. Imádom ezeket a hétvégéket. - szólalt fel Doojoon.
- Na nekem mennem kell. Anyuék még aludtak mikor eljöttem.- Áhh.. - Yoseob elhúzta a száját.
- Sziasztok!- köszönt el a nővérem,majd kitipegett a lakásból.

Reggeli után kb. 10 perccel megint becéloztam a fürdőt és Gikwang megint jött velem.
- Ne máár! - mondtam levegőhöz jutva. - Ne nézd már végig!
- Tetszik,nem tetszik,maradok! - jelentette ki.
Talpra segített,megmostam a fogam és kifelé menet Hyunseung-ba futottam.
- Mi a baj? Rosszul érzed magad? - kérdezte.
- Öhm.. nem,nincs semmi. Jól vagyok. - mosolyogtam.
- Biztos?
- Persze.
- És az arcoddal mi történt? - faggatózott.
- Gyerünk egy kicsit tévézni! - mentett ki Gikwang a válaszadás alól.
Megfogta a kezem és a kanapéhoz vonszolt.
- Köszi! - súgtam oda,mire csak elmosolyodott.
Nem mondhattam meg srácoknak,hogy terhes vagyok,apám bedühödött,meg akarta ütni Gi-t,csak közéjük álltam és én kaptam pofont.

Ebédre kaját rendeltünk,mert lusták voltunk főzni. Utána pedig Gikwang azt mondta menjünk el egyet sétálni.
- Óóóó.. - kapálózott a kezével a leader. - ..mehetek én is?
- Felőlem.. - mosolyodtam el.
- Szuper! - felpattant és már ment is a kabátjáért.
Én belebújtam a csizmámba,Gikwang pedig a bakancsába,majd kabátot,sálat és sapkát is húztunk.
Ahogy kiléptünk az volt az első,hogy mindkét oldalról betalált egy-egy hógolyó.
- Köszönöm fiúk! - lesöpörtem magamról a maradék havat,de felesleges volt.
Most egy golyó az arcomban landolt,pont az ütés helyére talált.
- Jajj,ne haragudj! - kiáltott fel Doojoon.
Mindketten odafutottak hozzám,hogy megnézzék nincs-e valami bajom.
- Nincs semmi baj! - mosolyogtam.
- Elég piros lett.. - nézegetett. - és ha jól látom kicsit fel is dagadt. Jézusom,ne haragudj!
- A puffadás előtte is ott volt,és tényleg nincs semmi baj! - közöltem.
- Előtte is? Mit csináltál? - lepődött meg.
És Gikwang megint megmentett,mert fejbe dobta a drága leader-t,aki persze jól megkergette érte.
Ők elől futkároztak én pedig próbáltam velük lépést tartani,de nem nagyon ment. Egyszer csak valaki megragadt a csuklómat és megrántott. Ismerős volt az arca,de nem jöttem rá,hogy ki ő.
- Engedj el! Ez fáj!
- Na mi van,kislány? - beugrott,ez Dong Jin.
- Mit akarsz? Hagyj békén! - kiáltottam rá.
A fiúk észrevették,hogy lemaradtam és visszafutottak.
- Engedd el,Dong Jin! - üvöltötte Gikwang.
- Még találkozunk! - súgta a fülembe és elinalt.
- Minden oké? Mit akart ez a csávó? - lihegte Doojoon oppa.
- Nem tudom,annyit mondott,hogy még találkozunk. Gikwang,mit akar ez tőlem? - megöleltem.
- Nem tudom,kicsim! De ha egy ujjal is hozzád mer érni,én kinyírom! - szorosabban ölelt.

14. Örömhír (?)

Telt múlt az idő. Decemberbe léptünk át. Már lassan térdig érő hó volt és 1 hét múlva végre téli szünet is.
Péntek este,anyu vacsorához hívott mindekit.
Soo Rin-nal a kanapén ültünk. Felugrottam,de túl gyors mozdulattal és egy kicsit megszédültem. Szerencse,hogy a nővérem megfogott különben ráesek a nappali közepén lévő kis üvegasztalra.
- Minden rendben?
- Persze,csak hirtelen mozdultam.
Leültünk az ebédlőben. Apuék a karácsonyról kezdtek el tárgyalni. Soo Rin csak ide-oda tologatta a villájával az ételt. Én viszont két púpozott tányérral is benyomtam.
- Min Gi?!
- Tessék,anyu!
- Mostanában nagyon sokat eszel!
- Tényleg! - kiáltott fel Soo Rin. - Vagy kétszer akkora lett a hátsód. - kuncogott.
- Soo Rin! - nézett rá anyu dühösen,én csak kinyújtottam rá a nyelvem.
Megittam a maradék almalevemet és tettem még egy kicsit a ma esti menüből. Az utolsó pár falat elég rosszul esett. Fura íze volt,ezért kifutottam a konyhába és egyenesen a mosogatóba köptem. Mikor visszaültem az asztalhoz undor fogott el a kaja szagától. Fintorogtam és elindultam a szobámba. A családom értetlenül bámult rám. Befeküdtem az ágyamba. Igaz,hogy kint mínuszok röpködtek,nekem mégis melegem volt,így hát az ágy végébe löktem a takarómat.

Arra ébredtem,hogy a tesóm széthúzza a függönyt és a napsugarak elárasztják a szobámat.
- Jó reggelt,húgocskám!
Fél szemmel próbáltam figyelni,hogy mit csinál.
- Kiég a retinám,te...
Ne bírtam befejezni a mondatot. Furcsa érzés kapott el. Fél kézzel betapasztottam a számat,úgy rohantam be a fürdőszobába. Rögtön a vécé fölé hajoltam és azt hiszem az egész tegnapi vacsora kijött belőlem.
- Min Gi,mi a baj? - kérdezte a nővérem aggódó hangon.
- Csak nagyon teleettem magam tegnap. - motyogtam. - De már jól vagyok.
Nehezen,de talpra álltam és elcsoszogtam a mosdóhoz kiöblíteni a számat. Soo Rin visszasegített az ágyamra.
- Tudod mi a poén? - nagy szemekkel meredt rám. - Az,hogy tulajdonképpen egy kicsit megéheztem.
- Na neee! - fejét csóválva kisétált.
Kis idő múlva anyám tört be. Először megvizsgálta a homlokomat,majd elgondolkodva vizslatott. Én csak érdeklődve figyeltem,amit csinál. Egyszer csak kiment,majd egy nagy pohár vízzel és egy naranccsal tért vissza.Megettem és megittam mindent. Kiballagtam a nappaliba,ahol apám éppen focit nézett,ezért kénytelen voltam én is azt tenni. Közben csörgött a telefonom. Gikwang volt az. Felvettem.
- Szia,drágám! Felébresztettelek?
- Szia! N..
Már megint az a fránya érzés tört rám. Ledobtam a telefont és futottam ismét a fürdőbe. Miután végeztem és fogat is mostam,visszamentem.
- Elintéztem! - kacsintott a testvérem.
- Mit?
- Szóltam a sógornak,hogy mi van veled. Azt mondta idejön.
Soo Rin a sógor szónál vigyorgott,apám pedig horkantott egyet.
- Ne! Miért? Úgy nézek ki,mint a mosott szar! - kiáltottam fel kétségbeesve.
- Na,de Min Gi! - szólt anyu.
Becsörtettem a szobámba,felkaptam az első,kezem ügyébe kerülő göncöket. Megfésülködtem,bekaptam egy rágót és rohantam is ajtót nyitni,mert csengettek.
- Szia,kicsim! - kaptam egy puszit a homlokomra.- Minden oké? Miért nem pihensz?
- Szia! Inkább gyere beljebb!
Köszönt anyuéknak,apuval meg kezet is fogott. Leült a fotelba,én pedig az ölébe. Elmeséltem neki mi,hogyan történt.
- El kellene menned orvoshoz!- javasolta.
- De hétvége van. - sóhajtottam. - Meg amúgy is,nincs semmi bajom. - mosolyodtam el.
- Akkor megvárjuk az estét és beviszlek az ügyeletre! - erősködött.
- Igaza van! - szólt közbe apu megköszörülve a torkát. - Lehet,hogy valami vírus.
- Jó! - mondtam lehajtott fejjel.
Bementem a fürdőbe,de most nem kellett hánynom. Megpillantottam egy kis dobozkát a polcon. Azon kezdtem el gondolkodni,hogy milyen nap van ma. Majd kirontottam a helyiségből.
- Anyu! Beszélhetnék veled?
- Persze!
Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Ha jól számoltam már lassan 1 hete késik,de nem szokott ilyen lenni.
Anya elgondolkodva meredt rám,majd kis idő múlva megszólalt.
- Voltatok együtt... úgy? - kérdezte suttogva.
- Hát... igen.
- És védekeztetek? - egyre komolyabbá vált az arckifejezése.
- Őhh.. nem tudom,miért? Hogy jön ez ide? - lehajtotta a fejét. - Nem! Az nem lehet! Az képtelenség!
- Azt hiszem én is bekísérlek az ügyeletre. - közölte és kiment.
Lefeküdtem és azon törtem a fejem,hogy védekeztünk-e. Én úgy emlékszem,hogy... valójában semmire sem emlékszem,csak arra,hogy csodálatos volt. Hülyeség! Csak elkaptam valami vírust és ennyi!
Gikwang jött be és lefeküdt mellém.
- Min gondolkodsz? - kérdezte és egy puszit nyomott az arcomra.
- Használtunk óvszert? - suttogva érdeklődtem.
- Öhm.. - felült és megvakargatta a tarkóját. - Nem emlékszem. De miért?
- Nem fontos. Anyu azt mondta,ő is elkísér,ha nem baj.
- Dehogy baj. - mosolyodott el.

Most próbáltam kevesebbet enni vacsorára. Utána nem sokkal indultunk is. Soo Rin és apu otthon maradt. Mi hárman pedig elmentünk az ügyeletre.
Egy kedves doktornő volt. Elmondtam a panaszom. Megvizsgált,majd olyanokat kezdett kérdezni,hogy voltam-e mostanában fiúval úgy. Vagy,hogy mikor volt meg utoljára. Furcsáltam a kérdéseket,de válaszoltam rájuk. Mikor befejezte,csak mosolygott rám. Elmondtam,hogy anyukám azt gondolja teherbe estem.
- Jól gondolja! Kisbabát vársz! - közölte.
Elképedve álltam és csak bámultam az orvosra.

13. Filmezés

Telefoncsörgésre ébredtem. Elkezdtem tapogatni az éjjeliszekrényemet. Nagy nehezen megtaláltam.
- Igen? - szóltam bele kómásan.
- Kicsiiiiiim! Ugye nem ébresztettelek fel? - kérdezte egy aranyos hang.
- Hát.. de.
- Ne haragudj! De képzeld egész héten nem kell bemennem dolgozni. - újságolta boldogan.
- Ez komoly? - visítottam a telefonba.
- Igen!
- Jajj de jó! Akkor suli után átmenjek? Vagy te jössz?
- Suli után hazamész tanulni és majd csörögsz,ha kész vagy én pedig elmegyek érted.
- Jól van.
- Szeretlek!
- Én is!
Letette én kikászálódtam az ágyból és neki álltam öltözködni. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a suliba.

Az iskola kapujában összefutottam Ha Ra-val,az egyik barátnőmmel.
- Szia! - köszönt rám.
- Szia!
- Holnap ugye jössz?
- H-hova? - néztem rá értetlenül.
- Na köszi,már el is felejtetted. - elindult befelé.
- Ha Ra váárj! - akkor esett le,hogy a szülinapi bulija. - Csak vicc volt. Emlékszem,nyugi. - hazudtam. - Ott leszek,persze.
- De izéé vagy! -bökte meg a vállam. - Ajánlom is.
Beballagtunk a terembe. Ott még egy pár lánytól megkérdezte,hogy mennek-e.
Hogy is felejthettem el,én hülye! - gondolatban szidtam magam.
Jókedvűen visszajött és leült mellém,majd hirtelen elkomorodott.
- Mi a baj?
- Hát.. néhány lány azt mondta,hogy elhozz a barátját.. - megállt egy kicsit. - Mondanám,hogy hozd el te is,de..
- Értem mire gondolsz. - mosolyogtam rá.
Nem szerette őket,ezért nem is akarta meghívni. De könyörgöm,érti valaki ezt a lányt?! Hogy lehet őket nem szeretni?! Na mindegy. Térjünk vissza.
- Ne haragudj! - hajtotta le a fejét.
- Ugyan már,semmi baj. Amúgy nem hiszem,hogy rá érne. - hazudtam megint.
- Ühüm,értem.

Amikor hazaértem gyorsan bekanalaztam az ebédet és rohantam a szobámba tanulni. Mikor végeztem,szóltam Gikwang-nak. Azt mondta 10 perc és ott lesz.
- Elmegyek. - közöltem.
- Mégis hová? - kérdezte anyu meglepetten.
- Gikwang mindjárt itt lesz. Amúgy holnap Ha Ra szülinapi bulija lesz és kell vegyek valami ajándékot.
- Értem. Mikor jössz haza?
- Nem tudom,de nem akarok túl későn.
- Hát..
- Szia!
Kisiettem az utcára és 2 perc múlva már meg is jött a fuvarom.
Beszálltam a kocsiba. Tenyerébe fogta az arcomat,magához húzott és kaptam egy nagy,szenvedélyes csókot. Egyre hevesebben csókolt. Mellkasára tettem az egyik kezem és lassan eltoltam.
- Baj van?
- Dehogyis,csak szeretnék levegőhöz jutni.
- Jajj.. - elnevette magát. - Ne haragudj!
- Nem haragszom.
- Hová menjünk?
- Ajándékot venni Ha Ra-nak.
Értelmetlenül bámult rám.
- A barátnőm,szülinapja lesz holnap.
Vett egy mély levegőt és elindultunk a plázába. Azt mondta kint megvár,de siessek.
Gyorsan megcéloztam az első bizsu boltot. Találtam egy szegecses bőr karkötőt és egy pici csillagos fülbevalót. Gyorsan megvettem és siettem is ki.
- Na mit vettél? - tudakolta Gikwang.
- Ezeket. - mutogattam az ékszereket.
- Csini. És most hová?
- Menjünk hozzád.
Csak bólintott és elindultunk hozzájuk. Mindenki otthon volt. Köszöntünk,majd engem a nappali felé invitált,ő pedig elment a konyhába. Leültem a kanapéra Yoseob mellé,aki idegesen kapcsolgatta ide-oda a tv csatornákat. Félő pillantást vetettem rá,majd újra a tv-re meredtem. Hirtelen felugrott.
- Nem hiszem el! -kiáltott fel.
Ijedten csúsztam arrébb és kikerekedett szemekkel néztem rá. Láttam,hogy kicsit megrémültem,ezért visszaült mellém.
- Ne haragudj,csak kicsit mérges vagyok. - közölte.
- Semmi baj,de miért?
- Egyik zenecsatorna sem adta még az új klipünket! - akadt ki.
Elnevettem magam és hallottam,hogy mögöttem is kuncog valaki.
- Nyugalom Seobie,nyugalom! - szólt Doojoon és leült az egyik fotelba.
- Nem akarok megnyugodni! Miért nem mutatják? - pattant fel megint.
Gikwang és a többiek is vihogva jöttek be a nappaliba,majd lehuppantak. Dongwoon egy nagy tál popcorn-t rakott le az asztalra. Kiválasztottak egy horrorfilmet és berakták a lejátszóba. Közben Gikwang befészkelte magát mellém és átkarolt.
- Nem baj? - suttogta.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Hogy a mai program horrornézés a B2ST tagjaival?!
- Dehogyis!
Megpuszilta a homlokomat,én pedig lehajtottam a fejemet a mellkasára. Kicsit elszundítottam film közben,pedig elég izgalmas volt. Pont a végére ébredtem fel. Nehezen feltápászkodott mindenki. Mondtam,hogy nekem már ideje lenne hazaindulnom. Elköszöntem és megindultam kifelé.
- Hová mész? - kérdezte Gikwang.
- Hát haza kell mennem!
- Majd elviszlek,nehogy már gyalog menj!

A házunk előtt megállt,egymásra néztünk,majd hirtelen egymás ajkaira tapadtunk. Egyre hevesebben csókolóztunk,mikor kopogtattak a kocsi ablakán. Azonnal szétrebbentünk. Apám állt a kocsi mellett és mérgesen nézett befelé.
- Jézusom! - lehelte Gikwang.
- Szeretlek! - suttogtam alig hallhatóan és kiszálltam a kocsiból.
Apu megköszörülte a torkát,Gikwang pedig gyorsan elhajtott.
- Ez mi volt?
- Csóknak hívják,na jó éjszakát! - azzal besiettem a szobámba.

12. Tökéletes délután (+18)

- Hát ez jó. Azt hiszem valamit félre hallottam. Mintha azt mondtad,hogy szakítsunk.
- Nem. Csak azt mondtam,hogy egy időre hanyagoljuk egymást.
- Mégis miért? Ha anyáméknak valami bajuk van,akkor mondják,hogy beszéljük meg. Nehogy már mi szenvedjünk miattuk,mert ők nem képesek hinni a kapcsolatunkban?!
- Min Gi! Ne nehezítsd meg a dolgot. Kérlek!
- Könyörgöm,gondold át! - néztem rá könnyes szemekkel.
Egy darabig hallgatott.
- Jól van. De úgy lenne a legjo..
- Egy frászt lenne jobb.
- Tudod,hogy nagyon szeretlek és mindenben melletted állok,igaz? - odasétált mellém és átölelt.
- Ühüm. - szipogtam.
- Megszeretném várni,míg a szüleid lecsillapodnak és tudok velük normálisan beszélgetni,hogy elmondjam,amit gyönyörű és elképesztő lányuk iránt érzek.
- Soo Rin?
- Min Gi,te bolond! -nyomott egy puszit a homlokomra.
- Szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! - megcsókoltam.
Viszonozta. Nyelvét becsúsztatta a számba,majd én is ugyanezt tettem. Fenekemnél fogva felemelt,én a lábaimat átkulcsoltam a derekán. Felvitt a szobájába,majd lerakott az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakamat,kicsit szívogatta is. Lassan lehúzta a felsőmet és most a hasamat lepte el apró puszikkal. Benyúltam a pólója alá és óvatosan leszedtem róla. Visszatért a számhoz és egyre hevesebben kezdett csókolni. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát,a másikkal pedig beletúrtam a hajába. Kicsit megemelte a hátamat,majd hirtelen megállt.
- Akarod? - nézett rám édesen.
Magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Ezt igennek veszem. - mosolyodott el.
Kikapcsolta a melltartómat és lehajította a földre, s hirtelen csuklóim után nyúlt. A fejem mellett gyengén az ágyhoz szorította őket majd nagy hévvel melleimre tapadt. Forró csókokat lehelt rájuk, melyektől egész testem remegni kezdett. Ő ezt egyszerre észrevette, s felkúszott hozzám.
- Mi a baj,szívem?
- Méééhg!-gyenge voltam az örömtől,így csak ennyire tellett.
Ajka ismét ajkamhoz ért,keze pedig lassan siklott lefelé hasamon. Óvatosan ért övcsatomhoz,melyet hamar kicsatolt,a cipzárt lehúzta,majd keze szabad utat nyert bugyimba. Gyengéden kezdett simogatni,melyek hatására apró nyögések hagyták el számat. A csókot félbeszakította,s halkan megszólalt.
- Akarod előtte?
- Neehm,ééhrezni…akarhlahk…
Felült a csípőmre,s ledobta magáról a pólóját,kigombolta farmerját és attól is megszabadult. Látszott rajta,hogy egyre jobban be van indulva. Hevesen kezdett megszabadítani nadrágomtól,s a végén fehérneműmtől. Vad hangulata keresztülhatott rajtam,s gyorsan alsónadrágja széléhez nyúltam,s lehúztam róla. Merevedő férfiasságával találtam szembe magam. Lábaimat akaratlanul is széttártam,vártam már az élvezetre.
Megfogta combjaimat,még széjjelebb tárta őket,s közéjük helyezkedett. Félig rám dőlt,s belém hatolt. Csípője lassan ringatózott, viszont már ennyitől is megőrültem. Lélegzetvételeink egyre gyorsultak,úgy,ahogy Gikwang mozgása is. Nyögéseimet nem tudtam visszatartani,hihetetlenül jól csinálta.Utoljára egy óriásit kiabáltam,majd testem elernyedt.
-Véééhgheem.
Ekkor hirtelen Gikwang teste megfeszült,arca eldeformálódott,s verejtékcseppek jelentek meg a homlokán. Lefeküdt mellém,majd betakargatott és ő is bebújt a takaró alá.
- Nagyon szeretlek,Min Gi! - pihegte.
- Én is! - suttogtam.
Szorosan magához húzott. Így aludtunk el.

Nagy vihogásra ébredtünk. Gikwang kómás fejjel nézett rám.
- Valószínűleg a ... - nem tudta befejezni,mert benyitottak a szobába.
- Hali Gikwang! - köszönt az egyik tag,de nem láttam az arcát Gikwang-tól. - Úristen! Bocsánat! - és már ki is ment.
- Mindjárt jövök,Min Gi! - kuncogva felhúzta a nadrágját és kiment.
Én gyorsan kipattantam az ágyból. Mire Gikwang visszaért már teljesen fel voltam öltözve.
- Hány óra van? - kérdeztem gyorsan.
- Csak 8 múlt.
- Csak? Haza kell mennem!
- Várj! Én is felöltözöm és elviszlek.
Lefelé zavartan odaköszöntem a fiúknak.

Megálltunk a házunk előtt. És egymás szemébe néztünk.
- Nagyon jó volt ma veled. - megfogta a tarkómat és magához húzott egy csók erejéig.
- Szeretlek! Holnap beszélünk.
- Én is téged!
Kiszálltam és befutottam a házba.
- Csak nem hazaért a kis hercegnő? - nevetett fel  Soo Rin.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Merre jártál? - érdeklődött anyu.
- Gikwang-nál. - válaszoltam. - De most,ha megbocsájtotok elmegyek lezuhanyozni,utána pedig aludni.
- Menj csak! 
Megtisztálkodtam,felhúztam a pizsimet és beugrottam az ágyba. Már húztam volna magamra a paplant,mikor kaptam egy SMS-t.
 Annyira szeretlek,és mindent,amint mondtam felejts el! Soha sem foglak elengedni! Szép álmokat,kicsim! 
Azonnal visszaírtam.
 Mi is volt az? Már nem emlékszem. Szeretlek,édesem!
Leraktam a telefont magam mellé. Nyakig betakaróztam,de nem nagyon jött álom a szememre. Csak ezen a tökéletes délutánon járt az agyam.

11. Esély

Olyan jó volt minden. Meg is feledkeztünk a külvilágról,mikor megcsörrent Gikwang telefonja. Kapott egy SMS-t,mire rémült arcot vágott.
- Baj van? - kérdeztem.
- Hát.. egy kicsi.. - vakargatta meg a tarkóját. - Ezt a hétvégét még bepótoljuk.
- De mi történt?
- Be kell mennem dolgozni. - mondta lehajtott fejjel.
- Vagy úgy..
- Ne haragudj,szerelmem! - adott egy puszit a számra.
- Nem haragszom. Majd akkor igen,bepótoljuk ezt a hétvégét. - megöleltem. - Szeretlek! - suttogtam a fülébe.
- Én még jobban. - súgta vissza.
Összepakoltunk és mentünk is. Az úton próbálta hívni a srácokat,de nem vette fel senki. Egész végig csendben voltunk,de mielőtt kitett a házunknál,kaptam egy nagy csókot.
- Majd hívlak! - ennyit mondott és elment.
Anyu volt csak otthon. Nem is baj,valahogy most nem vágytam arra,hogy apámmal kelljen beszélgetnem. Soo Rin a barátnőivel lógott. Szinte sosincs itthon. Jobb is,néha túl sokat jár a szája. Levágtam magam a kanapéra és elkezdtem tévézni.
- Hogyhogy ilyen hamar? Nem azt mondtad,hogy csak vasárnap jössz haza? - nézett rám nagy szemekkel anyu.
- Gikwang-nak dolga akadt. - válaszoltam egyhangúan.
- Értem.. - egy kicsit várt,majd elindult a konyha felé.
- Én nem akarom,hogy választania kelljen köztem és a munkája között,de annyira unom már,hogy sose tudunk együtt lenni egy rohadt napot. - közöltem könnyeimmel küszködve.
- Jajj,édesem..
- Elegem van már. Apunak is nem tudom mi baja van. Mi az,hogy többet vagyok vele,mint veletek? Ez egyáltalán nem igaz. Most is egész héten itthon voltam,telefonon beszéltünk csak. Tegnap is csak a fél napot tölthettem vele. Délután vidámparkban,este meg egy szállodában voltunk,de ma reggel már kapta az üzenetet,hogy dolgoznia kell. Akkor mi az,hogy többet vagyok vele? - sírva üvöltöttem.
Közben anyu odajött és megölelt. Én csak bőgtem,ő pedig csitítgatott.
- Apád csak meg akar védeni,egy érzelmi csalódástól.
- Tessék? - eltoltam magamtól és a szemébe néztem. - Milyen érzelmi csalódástól?
- Nem hisszük,hogy ez a kapcsolat olyan sokáig fog tartani..
- Hogy mi van?
- Vagyis én próbálom elhinni,hogy ez a dolog működhet,de apád nem igazán..
- Ez a dolog működik! Képzeld el,hogy szeretjük egymást és Gikwang nem az a fajta.
- És mi van akkor,ha az megtörténik,teherbe esel és ő elhagy,mert nem kell neki gyerek?
- Védekeznénk,tudod?
- Persze,de..
- Nincs de! - felálltam vele szemben. - Szeret engem,én is szeretem őt! És ha valami történne, 100%-ig biztos vagyok benne,hogy mellettem állna! - már nem kiabáltam,de elég hangosan válaszoltam.
- Jól van,kislányom! Hiszek neked. És apáddal majd.. - megállt egy kicsit. - megpróbálok beszélni.
- Köszönöm! - sarkon fordultam és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcom hideg vízzel. A szemeim vérvörösek voltak a sírástól. Nagyszerű! Bementem a szobámba és gondoltam nekiállok tanulni. Pár mondatot elolvastam és elnyomott az álom.

Arra keltem,hogy apuék ordibálnak.
- Tényleg? - hallottam apu hangját.
- Csak adj neki egy esélyt! - majd anyuét is meghallottam.
Egy kis csend után megint felszólalt apu.
- Jól van! De ha bármivel meg meri bántani Min Gi-t,olyat kap,hogy azt megemlegeti! - ezután egy nagy ajtócsapódást hallottam és anyu sóhaját.
Résnyire nyitottam az ajtót és kikukucskáltam rajta. Anya a szobámmal szemben lévő fotelban ült.
- Hová ment? - suttogtam.
- Dolgozni. Ma éjszakás. - válaszolt normál hangnemben. - Azt mondta..
- Hallottam. Nem mondom,hogy 'hű,de mennyire örülök'..
- De jobb mint a semmi. - fejezte be a mondatomat.
- Igen. - vettem egy mély levegőt,majd kifújtam. - Én azt hiszem elmegyek lezuhanyzom utána meg megint megpróbálok egy kicsit tanulni.
- Jól van. Én tévézgetek. - mosolyodott el.

Levetkőztem,beálltam a zuhany alá és megcsörrent a telefonom. Gyorsan kiléptem és sikeresen el is csúsztam. A könyökömet persze jól bevertem. Hurrá! A bal kezemről levették,most a jobb kezemre fog gipsz kerülni?! Feltápászkodtam,de mire felvettem volna a telefont elhallgatott. Gikwang keresett. Azonnal visszahívtam.
- Szia! Bocsi,zuhanyoztam mikor hívtál és amikor kiléptem a kabinból elcsúsztam. - hadartam.
- Szia,Min Gi! Csak óvatosan,kicsim! Azért hívtalak,hogy szóljak holnap is dolgoznom kell,de jövőhéten eddig úgy néz ki,hogy 3 napot szabad leszek.
- Az szuper! Akkor majd lesz ám mesélni valóm. Holnap felhívsz azért?
- Fogalmam sincs,mikor végzek,de mindenképpen csörgök majd. Most megyek én is megfürdök és aztán alszok.
- Oké! Szeretlek! Aludj jól!
- Én is téged! Szép álmokat!
Letette én pedig óvatosan visszaálltam tisztálkodni. Úgy döntöttem,ma már nem tanulok. Nem tudnék arra koncentrálni. Lefeküdtem,nyakig betakaróztam és nekiálltam zenét hallgatni. Az mindig megnyugtat.

Vasárnap délelőtt 10 óra és már kajaszagok járták be a házat.
- Úgy érzem ma finom ebéd lesz. - suttogtam és felkeltem az ágyból.
Felgumiztam a hajam,felöltöztem és kibattyogtam a konyhába. Anyu a levest kevergette és meglepetésemre Soo Rin is segédkezett a főzésben.
- Jó reggelt! - motyogtam.
- Jó reggelt! - mondták kórusban.
- Te.. - néztem a nővéremre. - ..és a főzés?
- Baj?
- Dehogy,csak megkérdeztem.
Fogtam a bögrémet,teleöntöttem kakaóval és kisétáltam a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét,de nem igazán volt értelme. Mesék,hírek,zene...
Gyorsan megittam az innivalómat és bekullogtam a szobámba. Elővettem a tanulnivalóimat,mert már muszáj volt. Írásbeli semmi,de szóbeli még több. 3 órán keresztül szarakodtam vele. Mondjuk közben voltam ebédelni is,de legalább végeztem és szabad a délutánom. Átmentem Soo Rin szobájába.
- Szia! - köszöntem.
- Szia,baj van?
- Nincs. Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Hát mert nagyon ritka,hogy te átjössz hozzám.
- Jajjj... - forgattam a szemeimet. -  Csak azt akartam kérdezni,hogy nincs-e kedved eljönni velem valamerre?!
- Na hoppá! - vigyorgott. - Még van egy kis házim,de ha kész leszek,szólok és felőlem mehetünk.
- Köszi!

Másfél óra múlva szólt,hogy kész van. Tényleg csak egy kevés tanulnivalója volt akkor. Na mindegy. Elsétáltunk a hozzánk legközelebb lévő játszótérre. Én rögtön beültem egy hintába,ő egy darabig csak állt,nézett rám nagy szemekkel,majd fogta magát és lehuppant mellém. Már vagy fél órája csak hintáztunk,mikor szólt,hogy üljünk be valahová. Elmentünk a szokásos kávézóba. Kettő nagy,habos süteményt rendeltünk,egy-egy forró csoki kíséretében. Mikor kihozták a rendelést,felismertem a pincérfiút.. és sajnos ő is engem.
- Vigyázz,mert forró! - kuncogott.
- Vicces vagy.. - fintorogtam.
- Igen,tudom. - mondta széles vigyorral az arcán,majd elsétált.
- Ez mi volt? - kérdezte gyorsan Soo Rin.
- Múltkor amikor Gikwang-ra vártam,elfeledkeztem és gyorsan belekortyoltam,ami persze megégette a számat. 
- Hát ez jó. - vihogott össze-vissza.
- Jól van,maradj már! - csitítgattam.
Behabzsoltuk a sütiket,megittuk a forró csokit és elindultunk hazafelé. Útközben megcsörrent a telefonom.
- Ki az,ki az? - kíváncsiskodott a testvérem.
- Gikwang. És most hallgass!
- Elmegyek én haza,majd jössz,oké?
- Oké! Szia!
- Szia!

Felvettem közben a játszótér felé vettem az irányt.
- Sziaaa! - köszöntem gyorsan.
- Szia,kicsim! Merre vagy?
- Hát.. öhm.. a játszótéren. Tőlünk egy sarokra ami van. Miért?
- Oké! Itt vagyok nem messze már,akkor odamegyek.
Letette. Mi a frász?
Leültem egy padra és vártam.
- Szia! - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Szi.. - mielőtt befejeztem volna,kaptam egy csókot. - ..a!
Megfogta a kezem,beültünk az autóba és elmentünk hozzájuk. Azt mondta a fiúk elmentek edzeni,vagy mi. Pont mint a nővérem. Nincs olyan nap,mikor egész végig otthon lennének.
-Nem úgy volt,hogy ma dolgozol?
- Reggel korán be kellett mennünk,szóval már végeztünk.
- Értem. Én Soo Rin-nal sétálgattam,de mikor hívtál azt mondta ő elmegy haza.
- Aham. - bólintott. - Merre voltatok?
- A játszótéren,meg a kávézóban.
- Az jó. És mi az amit akartál mesélni?
- Hát,anyuval kicsit összekaptam. - vártam egy kicsit. - Olyanokat mondott,hogy nem hiszik,hogy ez a kapcsolat sokáig tartana. Meg mi van,ha esetleg nem védekezünk és te elhagysz,mert nem kell baba,meg ilyen hülyeségek..
- Tesséééék? - nézett rám nagy szemekkel.
- És délután elaludtam,majd arra keltem,hogy nagyban veszekednek. Azt a mondatot épp elcsíptem,hogy "Jól van,adok neki egy esélyt,de ha valamivel is meg meri bántani Min Gi-t,akkor annak következménye lesz."
- Hát ez fantasztikus! - morogta. - Nem lesz ez így jó. - rázta meg a fejét.
- Mi? Miért?
- Az,hogy a szüleiddel miattam lesz rossz a viszonyod és..
- Dehogyis. -vágtam közbe.
- Hallgass végig! Én nem akarom,hogy neked rossz legyen. És ha ennek az az ára..
- NEM! - kiabáltam.
- Min Gi! Én sem akarom,hidd el. De azt sem,hogy minden nap miattam vessz össze a szüleiddel.
- De nem miattad. Az,hogy nem bíznak meg bennem,már nem az én gondom.
- Jobb lesz,ha mi most egy kicsit.. hagyjuk egymást. Legalább addig,míg anyukádékkal rendeződik a helyzet.

10. Szálloda

És tényleg. 5 perc múlva ott is voltunk. Egy hatalmas hotel parkolójában. Kiszedtük a cuccokat a hátsó ülésről és elindultunk befelé. Kértünk egy szobát. Gikwang azt mondta menjek előre,majd mindjárt jön ő is. Elindult,de visszanéztem és láttam,ahogy a nőcivel sutyorog.
- Hát jó. - gondoltam és mentem tovább a lift felé.
Beszálltam. Gikwang futott felém,de én megnyomtam a gombot. Kuncogtam egyet,ő értetlen fejjel nézett rám és az ajtó bezárult. Ezt most azért kapja,mert a recepcióssal suttogott és engem nem avattak be.
Amikor kinyílt az lift ajtaja meglepetésemre ott állt előttem. Csak döbbenten néztem rá.
- Nem csak egy felvonó van,cicám!
- De én előbb.. akkor te.. hogy lehetséges ez? - kérdeztem hebegve-habogva.
- Psszzt! - mutató ujját rárakta a számra,elkapta az egyik kezem és a szobánk felé húzott.
Egész helyes kis lakosztály volt. Jó nagy ággyal,tévével,fürdőszobával. Szóval pont megfelelt.
- De tulajdonképpen miért is jöttünk mi ide? - tudakoltam.
- Hogy nyugodtan kettesben tudjunk lenni. - édesen mosolygott rám.
- És meddig leszünk itt? - kérdeztem,de Gikwang felugrott ajtót nyitni,mert kopogtak.
- Kész a vacsi! - szólt derűsen.
- Vacsi?
Meggyújtotta az asztal közepén lévő gyertyát és lekapcsolta a villanyt.
- Akkor ez volt az a nagy susmus?
Erre csak lehajtott fejjel vigyorgott.
A kaja valami isteni finom volt. A hangulat,a hely meg minden. Egyszerűen csodálatos.
De hirtelen eszembe jutott,amit apám mondott.
- Mi a baj? Miért szomorodtál el? - kérdezősködött Gikwang. - Min Gi? Kicsim?
- Semmi,nem érdekes. - az utolsó szónál a hangom elcsuklott,szemeim könnybe lábadtak.
- Hééj.. - odajött,állam alá nyúlt és felemelte fejemet. - Mi a baj? - letörölte a az arcomon legördülő könnycseppet.
- Gyanús volt nekem,hogy apuék ennyire hallgattak. - szipogtam. - Sejtettem,hogy nincs minden rendben,hogy előbb-utóbb bele fognak szólni.
- Most ne gondolj ilyenekre! Felejtsd el,amit mondott! - tenyerébe fogta arcomat. - Legyen ez a hétvége könnyektől mentes. Oké?
- Örömkönnyeim lehetnek? - mosolyodtam el.
- Lehetnek. - mosolygott ő is,majd egy nagy cuppanós puszit kaptam a számra. - Szeretlek!
- Én nem.
- Miért nem? - csodálkozott.
- Mert én imádlak! - kiabáltam vigyorogva.
- Ja hogy így... - felpattant, egyik kezével lefogta a kezeimet, a másikkal meg megcsikizte az oldalamat.
 Felnevettem,közben pedig próbáltam kiszabadulni,de nem ment. Akárhogy kapálóztam,rángatóztam,nem akart elengedni. Gondoltam,ha rálépek a lábára ki tudok szabadulni. Felkiáltott,én megindultam a fürdőszoba felé,de utánam kapott elérte a kezemet és az ágyra rántott,majd ráült a csípőmre.
- Elszöknél jó gazdádtól? - kérdezte egy huncut vigyorral az arcán.
- Lökött vagy! - nevettem.
Megfogta a csuklómat,hátranyomta a karjaimat és elkezdett csókolgatni. Egyre lejjebb és lejjebb.
A kardigánomat még a vacsora előtt levettem,már csak egy zöldes blúz volt rajtam. Elengedte a kezeimet és elkezdte kigombolni a ruhámat. Utána a hasamat lepte el apró puszikkal. Én benyúltam a pólója alá és a tökéletesen kidolgozott felsőtestét kezdtem el simogatni. Majd szépen lassan lehúztam róla a felsőjét.
Odahajolt az arcomhoz és a szemeimbe nézett.
- Menjünk fürdeni! - szinte belesuttogta a számba.
Átölelt és úgy emelt fel. Lábaimat összekulcsoltam a derekán. A fürdőszobában lerakott,de én csak leültem a kád szélére. Közben megengedtem a vizet.
- Ruhában szeretnél megtisztálkodni? - vigyorgott.
- Segíííts! - nyújtottam felé a kezeimet.
Leguggolt elém,kigombolta a nadrágomat és lassan lecibálta rólam.
- Köszönöm! Tovább menni fog.. taláán..
Vihogott egyet,majd magáról is leszedte a nadrágot meg a boxert is és beleült a kádba.
- Nyaaah.. - morogtam. - Miért nem vártál meg?
Levetkőztem teljesen és én is belecsücsültem. Vele szemben.
- Miért nem jössz ide hozzám?
- Mert most így jó! - közöltem,mire csak elmosolyodott.
- Fáradt vagy? - tudakolta.
- Kicsit. - válaszoltam és odacsúsztam hozzá.
Hátammal nekidőltem mellkasának és lehunytam a szemeimet.

Mikor felébredtem,elkezdtem tapogatni magam mellett az ágyat Gikwang-ot keresve,de nem volt ott senki.
Ledobtam magamról a takarót és észrevettem,hogy csak egy törölköző van rajtam.
- Jó reggelt,Min Gi! - lépett ki a fürdőből Gikwang.
- Neked is,szívem!
- Jól aludtál? - kíváncsiskodott.
- Hm.. hát igen. - bólogattam. - De hogy kerültem az ágyba és miért csak egy törcsiben?
- Elaludtál a kádban. - kuncogott.
- Uhh.. Ne kuncogj! - néztem rá durcásan.
- De olyan édes vagy. - mondta és megcsókolt.
- Te még édesebb. - mosolyodtam el.

9. Kiruccanás

*3 héttel később*

- El se hiszem,hogy végre levették a gipszet! - mondtam anyunak csillogó szemekkel. - Azt hittem már sose jön el ez a nap. - elkezdtem a bal kezemmel ide-oda hadonászni.
- Végre tudsz segíteni a házimunkában.. - mondta kuncogva.
- Anyuuu! - mordultam fel.
- Csak vicc volt,csak vicc volt.. - kuncogott tovább.
- De azért még fura egy kicsit.. - húztam el a szám.
Hazafelé felhívtam Gikwang-ot is és megbeszéltünk egy találkát a szokásos kávézóban,ezért megkértem anyut,hogy ott tegyen ki.
- Ha esetleg nála alszol,akkor azért hívj fel. - kérte anyu.
- Ha esetleg nála alszom,akkor hazaugrom ruháért. - válaszoltam.
- Jól van. Na szia!
- Szia!

Bementem,de még nem láttam sehol sem. Rendeltem egy forró csokit és leültem az egyik asztalhoz az ablak mellé,hogy kilássak. Hamar kihozták a rendelésemet.Mohón belekortyoltam és megégettem a számat. A pincérfiú meg kiröhögött.
- Nem hiába forró csoki. - vihogott.
- Tudom.. - néztem rá durcásan.
- Egészségedre! - mondta még mindig vihogva,majd elment.
- Nagyon vicces,mondhatom.. - motyogtam.
Már lassan fél órája vártam,de nem volt sehol senki. Úgy döntöttem felhívom,de mikor elkezdtem bepötyögni a számot belépett az ajtón. Vadul elkezdtem integetni,hogy csak azért is észrevegyen. Észrevett.
- Óóó.. - köszönés képpen kaptam egy csókot. - Így sokkal jobb,nem igaz?
- De bizony! - hevesen bólogattam - Amúgy szia!
- Szia! - mosolygott. - Mi újság?
- Repdesek az örömtől és szabadabbnak érzem magam,az a szar nélkül! - közöltem boldogan.
- Látom. - vigyorgott. - Öhh.. Péntek van.. holnap nincs sulid.. - kezdte kis szünetekkel.
- Igen? - kíváncsiskodtam.
- És mivel kicsit elkéstem.. Arra gondoltam,hogy elviszlek oda ahová csak szeretnéd.
- Óhh.. - gondolkodtam. - Akkor menjünk vidámparkbaaa! Ott már úgy is régen voltam. - kiáltottam fel.
- Hiszed vagy sem,én is erre gondoltam.
Kifizettem a forró csokit és már indultunk is.

A vidámparkban az volt az első,hogy kaptam egy jó nagy vattacukrot. Utána felültünk a hullámvasútra,amitől bevallom kicsit féltem,pedig már ültem rajta. Az óriáskerékkel nem voltam bajban. Azt nagyon szeretem. Gikwang nem akart,de én körhintáztam is. Később lőtt nekem egy nagy plüsspandát. Meg még egy csomó jó dolgot is kipróbáltunk. Eléggé ki is fáradtunk a végére nem mondom. Meg az idő is jól elszaladt,vagy 3 óra hosszát voltunk. Igaz még csak, 6 óra volt,de kezdett sötétedni és mondtam Gikwang-nak,hogy induljunk.
- Hazavigyelek vagy nálam alszol? - a 'nálamot' direkt kihangsúlyozta.
- Vigyél haza.. - mire elszomorodott. - lerakom a macimat,pakolok pár ruhát és mehetünk hozzád.
Válaszom hallatán már derűsebb képet vágott.
Hazaértünk. Azt mondta megvár a kocsiban. Beszaladtam,összepakoltam és szóltam,hogy ma nem alszok itthon.
- Lassan többet vagy vele,mint a családoddal! -szólalt fel mérgesen apu.
- Ez nem igaz! Szinte csak hétvégenként vagyok vele.
- Persze.. - motyogta.
- De hétköznap alig tudunk találkozni. Sok a tanulnivalóm,ő meg dolgozik. Örülünk,hogy pénteken meg szombaton együtt tudunk lenni egy kicsit. - akadtam ki.
- Jól van,ne ordíts! Isten áldjon! - legyintett a kezével.
- Mikor jössz haza? - kérdezte anyu.
Dühösen apura néztem.
- Majd vasárnap. - adtam anyunak egy puszit. - Szia!
- Szia! - köszönt el.
Idegesen beszálltam Gikwang kocsijába,a cuccomat pedig hátravágtam. Remegő kezekkel kapcsoltam be az övemet.
- Mi a baj? - kérdezte aggódóan.
- Semmi. - adtam egy puszit a szájára. - Csak apám.. de mindegy nem fontos. Menjünk! - mosolyogtam,de belül szétvett az ideg.
- Azért,majd meséld el. - mosolygott vissza rám.
Bólintottam.

Útközben elmesélte mit csináltak délelőtt. Én elmeséltem,hogy mi volt a suliban és addig-addig faggatott,míg elmondtam neki apu kedves hozzászólását. Nem szólt semmit sem,csak az utat figyelte.
- Tessék.. elmondtam és elrontottam a te kedvedet is.. - szomorúan lehajtottam a fejem.
- Jajj,édesem! Nincs elrontva semmi sem. - megsimogatta az arcomat.
- Biztos? - néztem fel rá.
- Biztos! - adott egy puszit a fejemre.

Megérkeztünk. Kihalásztam a hátsó ülésről a cuccaimat,majd bementünk. Furcsa módon otthon volt mindenki. Dongwoon és Junhyung lent voltak, a többi tag pedig fent a szobájukban. Gikwang azt mondta várjam meg,mindjárt jön csak felugrik egy-két dologért.Kicsit furcsáltam,mert hát nem úgy volt,hogy itt alszom? Na mindegy. Biztos rumli van és mielőtt felhívna,rendet rak.
- Dejóó! - szólalt fel a rapper. - Levették a gipszed?
- Aha! Ma,suli után. Olyan jó,hogy végre megszabadultam tőle. - közöltem csillogó szemekkel.
- Elhiszem. Így azért könnyebb ténykedni,nem igaz? - mondta egy huncut mosoly kíséretében.
- Junhyung! - szólt közbe a maknae.
- Mi van?
- Fogd be! - forgatta a szemeit. - Ne is figyelj rá! - súgta nekem.
- Na mi történt? - közben lejött Gikwang is.
- Semmi,a rapperünk megint marháskodik. - közölte Woonie.
- Csak vicceltem. - kiáltott fel Junhyung.
Gikwang egy ideig csak értetlenül nézett,majd közölte a fiúkkal,hogy mi lelépünk.

Most én néztem értetlenül. mégis hova megyünk? Engem meg se kérdezett,hogy esetleg akarok-e oda menni,ahová most éppen megyünk?!
Akárhányszor érdeklődtem,mindig azt mondta "Majd meglátod!". Ki-ké-szít!
- Gikwang! Mondd meg,hogy hová megyünk! Most! - szóltam már egyre idegesebben.
- Különben? - kérdezte huncutul.
Ekkor eszembe jutott valami és oda lepillantottam.
- Különben olyat teszek,ami kicsit fájni fog. - kuncogtam.
- Na hajrá!
- Oké! - vigyorogtam,majd egy határozott mozdulattal megszorítottam.
- Ááóó..! - kiáltott fel. - Oké! Oké! Annyit elárulok,hogy mindjárt ott vagyunk,csak engedd el! - könyörgött, én pedig elengedtem. - Gonoosz! - nézett rám durcásan. - Látom.. vagyis inkább érzem,hogy már rendben van a karod.
- Valóban? Én is úgy gondolom. - mondtam és mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

8. Romantika,mi?

- Máris aludni akarsz?
- Nem! Csak ágyazzunk meg,hogy később ne kelljen.
Utána kimentünk a konyhába és megvacsoráztunk.
- Ahhjj.. - sóhajtottam miközben ránéztem a sok mosatlanra.
- Na mi baj?
- El kellene mosogatni,de egy kézzel nem megy...
- Majd én megcsinálom! - mondta vidáman.
- Ez komoly? - kérdeztem meglepetten.
- Miért szerinted én nem tudok mosogatni?
- Nem azééért... mindegy.. - elnevette magát.
Miközben mosogatott bekapcsoltam a rádiót,ő pedig elkezdte rázni a fenekét. Néha olyan hülye tud lenni,de ezért szeretem. Később zuhanyozni is voltunk,azután elmentünk lefeküdni. Én szokásosan a jobb felemre fordultam,Gikwang pedig elkezdte simogatni a hátamat és így aludtunk el.

Arra keltem fel,hogy Gikwang telefonál.
- Mindjárt ott vagyok,csak előbb húzok másik ruhát!
Lecsapta a telefont.
- Hány óra van? - kérdeztem álmosan.
- Jó reggelt,Min Gi! - nyomott egy puszit a homlokomra. - 7 és nekem mennem kell,mert 8-ra bent kell lennem.
- Óóóh.. - szomorúan lehajtottam a fejem.
- Este átjöjjek? - közben öltözködött.
- Kérlek! De ha ittalvást is tervezel,hozz magaddal váltóruhát! - kuncogtam.
- Oké! - mosolygott. - Na akkor megyek,mert még haza is kell ugranom előtte. Szeretlek! - adott egy kis puszit a számra.
- Én is!
Visszafeküdtem és el is szundítottam megint.Egy furcsa álmom volt.
Az a Dong Jin fazon telebeszélte Gikwang fejét,hogy vannak nálam sokkal jobb nők is. Gazdag nők. Mert ebben a világban már csak a pénz számít. Még döntés elé is állította,hogy az a hülye liba (vagyis én) vagy a pénzes nőcik. Mire választ adott volna felébredtem.
Mi a fene? Az eszem megáll komolyan mondom.Elegem van ezekből a hülye rémálmokból.. Meg amúgy is,tudom,hogy Gikwang nem hagyna el... Ugye? Ahj.. dumálok marhaságokat,persze,hogy nem hagyna el!
Inkább kimentem a nappaliba,de anyu szólt,hogy mehetek reggelizni is akár.
- Miért nem mész aludni? - kérdeztem tőle.
- Majd délután alszom..
- Kérlek! - bevetettem a legaranyosabb mosolyomat is. - Csak egy kicsit.
- Na jó..
Finom tojásrántottát csinált. Szeretem.
Közben hazaért a nővérem is.
Bementem a szobámba és bekapcsoltam a tévét,de semmi értelmes műsor sem volt benne.Gondoltam akkor zenét hallgatok,de Soo Rin kopogott.
- Min Gi?!
- Gyere be!
- Mi újság?
- Semmi! Miért?
- Öhm.. bocsi,hogy elmondtam anyuéknak,de szerintem te sem akartad,hogy a képeddel legyen tele a város. - elmosolyodott.
- Nem haragszom,inkább köszönöm. - mondtam én is mosolyogva.
- Akkor kelj fel,öltözz át és most szépen elmegyünk egyet plázázni. - ugrott fel.
- Törött kézzel járjam az üzleteket? Öltözni is alig tudok,nem hogy ruhákat próbálgassak..
- És ki mondta,hogy neked vásárolunk? - kérdezte flegmán.
- Cöhh..
- Csak vicceltem. Majd segítek,nyugi. - kacsintott.
Felöltöztünk,hagytunk anyuéknak egy üzenetet és elmentünk a plázába. Persze sütivel és kávéval kezdtük.Majd egy csomó üzletbe bementünk. Soo Rin persze mindenhol a fél boltot behozta a próbafülkébe.
- Ezt mind megakarod venni? - kérdeztem döbbenten.
- Válogatunk,szívem. Válogatunk.
- Hát jó.
Rengeteg mélyen dekoltált meg feszülős felsőket is behozott.
- Soo Rin én nem vagyok kurva!
- Butus. A kurvákon szinte ruha sincs.
Képtelen vagyok elhinni,hogy mi vér szerinti testvérek vagyunk. Komolyan.
Még szoknyákat is válogatott, pedig inkább hosszúnadrág,kötött pulcsi kellene.
Vagy 8 szatyorral értünk haza.Apu kicsit kiakadt a sok cucc láttán.
Kaptam egy SMS-t is.
5-kor végzek. 6-ra gyere át hozzám,a srácok elmennek. Puszi! 
Gyorsan válaszoltam is.
Megbeszélem anyuékkal. Szeretlek!
- Anyu?! Öhm.. izéé.. ott aludhatok ma Gikwang-nál?
- Mikor kezdődik a suli?
- Szerdán kell csak menni.
Egymásra néztek apuval,majd bólintott.
- Akkor menj!
- Köszönööm!
Elindultam a szobámba,de jött Soo Rin is,hogy válogassuk át melyik ruha kié.
Közben félrerakott egy nem mondom,igazán dögös felsőt,de azt hittem,hogy ő akarja felvenni.. Mint utólag kiderült,nem. Rám erőszakolta,hogy de bizony azt kell felvennem. Frankó! Összepakoltam a váltóruhám is,majd vártam. Fél 6-kor indultam,mert nem éppen a szomszédban lakott,meg amúgy is gyalog mentem.
Becsöngettem,Gikwang nyitott ajtót.
- Szia,édesem! - magához húzott és megcsókolt.
- Szia!
- A kabátodat add ide,majd én felakasztom. - segített levenni,majd mikor meglátta ruhám valószínűleg elakadt a lélegzete.
- Soo Rin erőltette rám.. - forgattam a szemeimet.
- Igazáán..
- Nem tetszik,igaz?
- Egy frászt! Gyönyörű vagy! És szexi.
- Főleg ezzel a szarral a kezemen..
- Az kit érdekel?
- Hát.. - nem engedte,hogy befejezzem.
Kaptam egy édes csókot.
A többiek épp ekkor jöttek le a lépcsőn.
- Szia Min Gi! - köszönték kórusban.
- Oh.. sziasztok! - köszöntem vissza. - Csak nem buli lesz?
- De olyasmi. - válaszolt a maknae.
- Akkor érezzétek jól magatokat!
- Köszönjük! - mondták és már el is mentek.
Gikwang közben hozott nekem inni.
- Gyorsan leléptek. - nevettem.
- Aha,nem is baj..
- Naaa.. miért? - megböktem a vállát.
- Így kettesben tudunk lenni,és egy kicsit romantikázni. - válaszolta.
- Jó,de elvégre ez az ő lakásuk is.
- Min Gi?
- Igen?
- Sok a duma!
Lefektetett a kanapén és elkezdett csókolgatni.
- Bolond vagy. - vigyorodtam el.
Hirtelen felpattant,felkapott a kezébe és bevitt a szobájába,majd letett az ágyra.
- Miveel.. - kezdte. - magácska nem igazán tud csinálni semmit a bekötött kezecskéje miatt,majd én szórakoztatom.

És ez a hülye bekapcsolt egy számot és levágott nekem egy sztriptízt,persze csak boxerig. Utána bevitt a fürdőbe és befeküdtünk a kádba.
- Eszméletlen vagy. - súgta.
- Én? Te csináltál vetkőző show-t. - kuncogtam.

7. Családi ebéd

Lassan nyitogattam a szemeimet. Hirtelen odakaptam a telefonomhoz,majd eszembe jutott,hogy lemerült. Akkor felnéztem a falra és láttam,hogy reggel 8 óra van. Gikwang édesen szuszogott mellettem. Megsimogattam az arcát és adtam rá egy puszit,mire felébredt.
- Jó reggelt! - suttogtam.
- Neked is,kicsim! - adott egy szájrapuszit.
- Elkérhetem a telefonod,hogy felhívjam anyuékat?
- Jól elaludtunk.. - vakargatta meg a tarkóját. - Persze,odaadom. A szüleid már biztos idegesek.
Gyorsan tárcsáztam a számot.
- Szia anyu! Ne haragudj,hogy nem mentem haza..
- Jó reggelt,Min Gi! - vágott közbe. - Semmi baj. Soo Rin elmondott nagy vonalakban mindent,de ha hazajössz,azért tőled is meghallgatjuk.
- Öhm.. mi mindent is?
- Arról a fiúról. Gondolom nála aludtál..
- Igen,de tényleg ne haragudjatok!
- Mondtam már,semmi baj. Szólj neki,ha ráér,ma szívesen látjuk ebédnél. Na puszi. - és letette.
Visszaadtam Gikwang-nak a telefont.
- Na? - kérdezősködött.
- Soo Rin nagyjából elmondott anyuéknak mindent,de azt mondták,ha ráérsz szívesen várnak ebédnél.
- Ma ráérek. - mondta vigyorogva és adott egy puszit. - Na menj és zuhanyozz le,én addig szólok Doojoon-nak.
- Jól van.
 Soo Rin-t ezért egyszer még elkapom,de mondjuk még mindig jobb,mintha színes plakátokkal lenne tele a város,hogy eltűntem. Szóval hálás vagyok neki,de azért mégse kellett volna mindent kitálalni. Én akartam nekik elmondani.

- Elég nehéz gipszel zuhanyozni.. - morogtam magamban.
Beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet,mikor valaki hirtelen átkarolt és hozzám simult. Megfordultam és Gikwang állt előttem teljesen meztelen. Haha.. mivel nem ruhában szoktunk tisztálkodni.. Szóval..  átkaroltam.
- Nem baj? - suttogta a fülembe.
- Már miért lenne? Legalább nem kell egyedül küszködnöm,gipszel elég nehéz tisztálkodni.. - nevettünk.
Jól esett ez a kis zuhany. Lassan felöltöztünk és elindultunk. Útközben elmondtam,hogy a szüleim már amikor összejöttünk,mit nyilatkoztak. Ezen csak mosolygott,de mondtam neki,hogy vegye komolyan. Mikor megérkeztünk,de még csak fél 11 volt.
- Jó napot! - köszönt Gikwang udvariasan és apuval kezet is fogott.
- Sziasztok! - köszöntek ők is.
- Nyugodtan elmehettek még Min Gi a szobádba. Majd szólunk,ha kész az ebéd.  - mosolygott ránk anyu.
- Öhh.. oké. Akkor menjünk. - néztem Gikwang-ra.
- Én szívesen beszélgetnék magukkal. - szólt anyunak.
- Majd ebéd után beszélgetünk,most menjetek.. -  mondta apu is.
- Értem.. akkor menjünk. - Gikwang megfogta a kezem és elindultunk.
- Halihóó! - kiáltott utánunk Soo Rin.
- Szia Soo Rin! - köszöntem szemeimet forgatva.
- Hűűhaa.. - lassan végigmérte Gikwang-ot. -  öhmm.. izéé.. Soo Rin vagyok.. - dadogta.
- Szia! Én Gikwang a... - kezdte volna.
- Tudom ki vagy! - vágott bele a nővérem. - Amikor összejöttetek nem igazán volt alkalmunk beszélgetni. Remélem ez most másként lesz! - kacsintott és elment a konyhába.
- Én is! - szólt utána Gikwang.
- Aranyos a nővéred.
- Inkább zizi.. - nevettem.
A szobába beérve azonnal lehuppant az ágyamra és csapkodott maga mellé,hogy én is üljek le.
- Előbb átöltözöm.. ha nem bánod.
- Nem bánom. - mondta és elfeküdt.
Egyfolytában figyelt.
- Ne figyelj már! Így nem megy. - mondtam durcásan.
- Jajj máár! - röhögött és elfordult a fal felé.
Előkerestem a kedvenc kék,cicás felsőmet aminek igen mély volt a kivágása. Ez volt az egyetlen merészebb felsőm. Szoknyát húztam hozzá. Bent jó idő volt,kint viszont csak 5 °C. Mindjárt itt a tél is. Na jól van,de most még csak ősz. A szünetnek mindjárt vége,én meg a felét egy kórházban töltöttem. Minden diák erre vágyik.. komolyan.
Mikor felöltöztem,lefeküdtem az én kis macikám mellé és átkaroltam,mire ő hirtelen felkelt és rám mászott.
- A karomra azért vigyázz! - figyelmeztettem.
- Csak nem elkészült a hercegnő? - kérdezte.
- De bizony elkészült. A herceg viszont legyen szíves lemászni róla! -próbáltam komoly lenni,de csak elnevettem magam.
- Én innen le nem megyek..
Majd elkezdte csókolgatnia nyakamat és haladt egyre lejjebb.
- Hülye! Anyuék is itthon vannak,már elfelejtetted? - tenyerembe fogtam az arcát.
- Akkor is akarlak! - mondta,majd odahajolt és beleharapott az alsó ajkamba,mire én kinyitottam a szám,ő meg persze becsúsztatta a nyelvét.
- Kész a kaja! - kopogott be Soo Rin,Gikwang pedig leesett az ágyról úgy megijedt.
Erre mindketten hangos vihogásban törtünk ki.
- Minden oké? - szólt vissza a nővérem.
- Persze! - kiabáltuk egyszerre.
Kimentünk és leültünk az ebédlőbe. Soo Rin szokásosan lelépett,mert a csajokkal ebédel ma. Basszus.. Soo Rin,te csak ruháért jársz haza? Na mindegy. Beszélgettünk. Anyuék jókat derültek Gikwang néhány vicces sztoriján. Elmeséltük a megismerkedést, ő a 2 hónapot,meg ami utána vagyis a mostani állapotot. Úgy tűnt megkedvelték. Remélem. Kedvesek voltak vele. Semmi olyan,hogy "Ha megríkatod a kicsi lányunkat,akkor letépem a micsodádat!" vagy ehhez hasonló. Hál' istennek. Hamar elrepült az idő. Már fél 4 volt. A szüleim közölték,hogy ma már menniük kell dolgozni és mindketten éjszakára mennek. De jó,hogy pihenhettek miután hazaértek..
- Itthon maradtok? Mert nem tudjuk,hogy Soo Rin mikorra ér haza..
- Én itt maradok a lányukkal. - vágott közbe Gikwang. - Ha nem gond éjszakára is. - erre a mondatára kikerekedtek a szemeim,de anyuéknak nem,amit kicsit furcsáltam is.
- Jól van. Köszönjük! - mosolyodott el anyu.
- Igazán nincs mit! - mosolygott vissza.
Apuék elmentek a szobájukba,mi pedig addig tévéztünk a nappaliba.
- Te itattál velük valamit?
- Mert?
- Olyan furák,na de mindegy. Örülök neki,hogy megengedték,hogy maradj. - megpusziltam.
- Én is. - mosolygott.
Kicsit elszundikáltunk,mikor anyu felkeltett,hogy ők elmennek és Soo Rin hazaugrott pár cuccáért,de el is ment,mert az egyik barátnőjénél pizsibulit tartanak. Édes istenem.. el se hiszem,hogy ő az idősebb..
Az ajtó csapódásra Gikwang is felébredt.
- Mi történt? - megdörzsölte a szemeit,majd ásított is egyet.
- Az ősök leléptek,Soo Rin meg valami pizsi partin van. - nevettünk.
- Lehet,hogy tényleg zizi egy kicsit a nővéred.
- Na végre valahára más is bevallja!
És itt a szokásos felkelése,megint legurult az ágyról.
- Gratulálok! - vihogtam.
- Hagyjál békén! - szólt vissza nevetve.
Mikor mindketten abbahagytuk végre a viháncolást megkérdeztem,hogy kér-e valamit.
- Kérek! - közben villantott egy szexi mosolyt.
Vártam egy kicsit.
- És pedig?
Odajött felkapott és bevitt a szobámba,majd lerakott az ágyra és megint rám mászott.
- Olyan hülye.. - mire kimondtam volna megcsókolt,de felszisszentem.
- Mi a baj?
- A kezem.. még mindig gipszben van.
- Ne haragudj! - mondta,majd lefeküdt mellém.
- Semmi baj,attól még megcsókolhatsz,csak ne olyan durván. - mosolyogtam.
- Teljen már le az a hülye 3 hét..
- Miért is?
- Hogy végre levegyék a kezedről azt az izét. - sóhajtott. - Elszomorító,hogy kettesben vagyunk,de nem csinálhatunk semmit sem. - próbált szomorú arcot vágni,de csak kuncogás lett belőle.
- Perverz állat! - mondtam,majd neki csaptam az egyik párnámat.
- Csak vicceltem. - megcsörrent a telefonja,ezért hirtelen felpattant.
- Ki az? - kíváncsiskodtam.
- Yoseob.. - mondta unottan.
- Vedd fel!
- Nem akarom!
Kikaptam kezéből a telefont és felvettem.
- Na mi van,már haza se jössz? Ilyen jól sikerült az ebéd? - szólt bele egy aranyos hang.
- Szia! Min Gi vagyok és igen,ma nem megy haza,mert velem alszik.
- Öhm.. szia! Nem akartam ám za-zavarni,vagy i-ilyesmi.. - dadogta.
- Semmi baj! Add át üdvözletem a többieknek! Jó éjt!
- Átadom. Nektek is! - majd letette.
- Ennyi! - mondtam,majd odadobtam a telefont Gikwang-nak. - Most pedig segíts megágyazni. - szóltam rá.

6. Otthon,édes otthon.. vagy mégsem?

Akkor a mai nap "fáradalmait" kipihenném,ha nem csörögne a mobilom. Már megint ki a fene keress,ezt nem hiszem el. Soo Rin.
- Igen? - szólok bele.
- Szia húgocskám! - köszönöm vidáman. - azt akarom mondani,hogy beszéltem anyuékkal azt mondták,hogy vasárnap délelőtt érnek haza..
- Úgy volt,hogy este,nem? - kérdezek meglepetten.
- Hát.. öhm..nem tudom. Azt már elfelejtettem,hogy miért jönnek előbb. - kuncogott.
- Basszus,Soo Rin. Mi az amit te megjegyzel? - nevettem.
- Azt,hogy melyik kórházba menjek. - válaszolt.
- Hát jó.
Elmondtam neki hova jöjjön,meg hogy az orvos még mindig nem mondott semmit sem. Ő mesélt egy kicsit arról,hogy milyen volt a barátjánál meg stb. Mivel nagyon kérdezősködött véletlen kicsúszott a számon,hogy amikor a baleset történt Gikwang is velem volt,ezért kénytelen voltam neki elmesélni az egészet. Örült neki,de anyuék reakciójától nagyon félek. Amikor összejöttünk apu megmondta,hogy nem szól bele kivel vagyok együtt,de ennek nagy koppanás lesz a vége. Anyu se igazán mondott mást.. pont ezért félek.

Szombat reggel.. azt hiszem.. Na fene! Már a napokat sem tudom. Lényeg,hogy bejött a doki és közölte,hogy délután már mehetek is haza. Hát én majd' kiugrottam a negyedik emeletről. Azonnal elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem egy számot.
- Jó reggelt,kicsim! - szólt bele egy álmos hang.
- Gikwaang! Délután már mehetek hazaa! - üvöltöttem a készülékbe.
- Igen? Hát ez szuper! Akkor hozzátok menjünk a srácokkal?
- Felőlem jöhettek. Majd csörgök,ha már hazaértem,de Soo Rin is otthon lesz.
- Nem baj,legalább jobban megismerem.
- Oké! Most megyek és összeszedem a cuccaimat. Szeretlek! - mondtam vigyorogva.
- Én is téged!
Amint letettem megérkezett a hőn imádott nővérkém.
- Sziaaa! - ugrott oda hozzám és szorosan megölelt.
- Szia! Képzeld már délután mehetek is haza! - újságoltam. - Vagy nem.. ugyanis mindjárt megfulladok,úgy szorítasz.
- Bocsi! - mondta,majd elengedett. - Ez nagyszerű,akkor segítek csomagolni. Amúgy kivel beszéltél mielőtt bejöttem?
Lehajtottam a fejem és elpirultam.
- Értem één,tehát a barátoddal.
- Ühüm. - bólogattam.
Gyorsan összeszedtük a cuccaimat és vártunk,közben Soo Rin írt egy SMS-t,de nem mondta meg,hogy kinek,ezért inkább tovább beszélgettünk. Elmesélte mennyi helyen jártak,milyenek a srác szülei. Azt mondta testvére nincs.
Eléggé elszövegeltük az időt.Már 2 óra körül járt mikor jött az orvos,odaadta a papírjaimat és közölte,hogy hazamehetek. A gipszet meg majd 3 hét múlva veszik le. Hát frankó! Szerencse,hogy jobb kezes vagyok.
Amíg én az orvossal tárgyaltam  Soo Rin kiment a szobából. Amikor visszajött megkérdeztem hol volt,azt mondta az egyik barátnője hívta. Hát jó!

Lassan hazagyalogoltunk. Soo Rin csak úgy kinyitotta az ajtót és bement.
- Hogyhogy nincs bezárva? - kérdeztem meglepetten.
Nem válaszolt,csak betuszkolt engem a konyhába,ahol 2 kedves szempár mosolygott rám.
- Szia,kislányom! - köszöntek egyszerre.
Csak néztem nagy szemekkel,nyitott szájjal.
- Ti.. ti.. hogyhogy itthon?
- Tegnap délután jöttünk,utána pedig beszéltünk Soo Rin-nal. Ő mondta,hogy ma jön haza,mi pedig mondtuk neki,hogy ne szóljon neked arról,hogy itthon vagyunk,hanem akkor inkább meglepünk. - még mindig csak döbbenten álltam. - Ma reggel,pedig kaptunk egy üzenetet,hogy délután jössz haza. - hát ekkor ez volt az,amit Soo Rin pötyögött. - Gyere,kicsim enni! A kedvencedet főztem. - szólal meg anyu ismét.
- O-okéé! - dadogtam. - Csak előbb.. öhm.. lepakolom a cuccaimat.
- Majd a nővéred elviszi őket a szobádba. - mondta apu.
- Nem! - mondtam kicsit idegesen. - Mindjárt jövök! - gyorsan elindultam a kuckóm felé.
Anyuék pedig csak értetlenül álltak és néztek rám.

Besiettem a szobámba,ledobtam a cuccaimat és gyorsan hívtam Gikwang-ot.
- Ne haragudj,szívem! Ma ne gyertek. Anyuék hazajöttek,de majd mesélek. Ha este eltudok szabadulni tőlük,felnézek hozzád,rendben?
- Kicsim! Öhm.. persze,jól van,várlak! - szólt meglepetten.
- Szeretlek! - gyorsan lecsaptam a telefont,mert hallottam,hogy jön valaki.
- Mi tart ilyen sokáig? - apu csoszogott be a szobámba.
- Semmi,már megyek is.
Kitoltam a szobámból és megindultunk a konyhába.
Anyu persze pukkadásig tömött.Közben elmeséltem nekik,hogy mi hogyan történt,persze Gikwang-ot még mindig nem. Soo Rin mikor kuncogott mindig oldalba böktem.
- Maradj már! - súgtam oda.
- Mi baj? - kérdezte anyu.
- Semmi.. semmi.. - mondta a nővérem vihogva.
Mondtam anyuéknak,hogy szeretnék elmenni egyet sétálni,és meglepetésemre elengedtek. Csak annyit mondtak,hogy ne maradjak sokáig. 10-re azért legyek otthon. Még csak 8 óra múlt,hála az égnek.
Már félúton voltam,amikor kaptam egy SMS-t Gikwang-tól.
A kávézóba gyere,ahol múltkor voltunk. Szeretlek!
A kávézó csak pár lépésnyire volt csak tőlem.Legalább nem kellett sokat gyalogolnom.
Mikor bementem megpillantottam és gyorsan odarohantam.
- Sziaaa! - megcsókoltam,amit persze viszonzott.
- Édesem! - magához húzott és szorosan megölelt. A kezem elkezdett fájni,de nem igazán tudtam most azzal foglalatoskodni.
- Sajnálom,anyuék hazajöttek.. én sem tudtam róla.. - elmeséltem neki az egész sztorit
- Hát ez jó! - mondta nevetve.
- Nagyon..
- Gyere menjünk el hozzám,kocsival jöttem. - mosolygott.
- Anyuék azt mondták 10-re menjek haza. - elhúztam a számat.
- Csak fél órát beszéltél. - nevetett. - Van még idő,nyugi. Különben is,majd én hazaviszlek. - kacsintott.

Elmentünk hozzájuk,de most Hyunseung és Doojoon is otthon volt.
- Sziasztok! - köszönt be Gikwang.
- Ohh.. sziasztok! - köszönt a leader,felemelte a kezem és megpuszilta.
- Hellóka! Min Gi az enyém! - vágott közbe Gikwang,mi pedig elnevettük magunkat.
- Csak udvarias akartam lenni.- szólt vissza Doojoon.
- Jól van.- bólintott. - Srácok?
- Hyunseung a konyhában,többiek meg elmentek valami buliba.
- Értem. Ti miért nem mentetek?
- Zavarunk? - kérdezte Doojoon nevtve.
- Csak kérdeztem..
Leültünk a kanapéra és  elkezdtünk nézni a tévét,ekkor jött Hyunseung is.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia! - köszöntünk egyszerre.
Ő is leült tévézni.
- Gikwang?! Mennyi az idő - suttogtam. - Az én telefonom lemerült.
Válasz helyett megfogta a kezem és felhúzott a szobájába. Persze nem szó szerint.
- Miért idegeskedsz az idő miatt? Mondtam,hogy majd hazaviszlek.. - közben leültünk az ágyára.
- Jó,tudom.
- Akkor?
- Nincs semmi.. - megcsókoltam. Nyelvem átdugtam a szájába. Lehunytam a szemem,ő pedig hátradöntött az ágyon,majd fölém mászott és a nyakamat kezdte el puszilgatni. Majd egyre feljebb és megint a számhoz ért.
- Áúúh..
- Mi baj? - kérdezte,majd leült mellém.
- A karom,de mindegy nem vészes. - mosolyodtam el.
- Mikor fogják leszedni a gipszet? - tudakolta.
- 3 hét múlva.. - szemeimet forgattam.
Lassan lefeküdt mellém,én a jobb felemre fordultam,ő pedig velem szembe.. és lassan elaludtunk.