Lassan nyitogattam a szemeimet. Hirtelen odakaptam a telefonomhoz,majd eszembe jutott,hogy lemerült. Akkor felnéztem a falra és láttam,hogy reggel 8 óra van. Gikwang édesen szuszogott mellettem. Megsimogattam az arcát és adtam rá egy puszit,mire felébredt.
- Jó reggelt! - suttogtam.
- Neked is,kicsim! - adott egy szájrapuszit.
- Elkérhetem a telefonod,hogy felhívjam anyuékat?
- Jól elaludtunk.. - vakargatta meg a tarkóját. - Persze,odaadom. A szüleid már biztos idegesek.
Gyorsan tárcsáztam a számot.
- Szia anyu! Ne haragudj,hogy nem mentem haza..
- Jó reggelt,Min Gi! - vágott közbe. - Semmi baj. Soo Rin elmondott nagy vonalakban mindent,de ha hazajössz,azért tőled is meghallgatjuk.
- Öhm.. mi mindent is?
- Arról a fiúról. Gondolom nála aludtál..
- Igen,de tényleg ne haragudjatok!
- Mondtam már,semmi baj. Szólj neki,ha ráér,ma szívesen látjuk ebédnél. Na puszi. - és letette.
Visszaadtam Gikwang-nak a telefont.
- Na? - kérdezősködött.
- Soo Rin nagyjából elmondott anyuéknak mindent,de azt mondták,ha ráérsz szívesen várnak ebédnél.
- Ma ráérek. - mondta vigyorogva és adott egy puszit. - Na menj és zuhanyozz le,én addig szólok Doojoon-nak.
- Jól van.
Soo Rin-t ezért egyszer még elkapom,de mondjuk még mindig jobb,mintha színes plakátokkal lenne tele a város,hogy eltűntem. Szóval hálás vagyok neki,de azért mégse kellett volna mindent kitálalni. Én akartam nekik elmondani.
- Elég nehéz gipszel zuhanyozni.. - morogtam magamban.
Beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet,mikor valaki hirtelen átkarolt és hozzám simult. Megfordultam és Gikwang állt előttem teljesen meztelen. Haha.. mivel nem ruhában szoktunk tisztálkodni.. Szóval.. átkaroltam.
- Nem baj? - suttogta a fülembe.
- Már miért lenne? Legalább nem kell egyedül küszködnöm,gipszel elég nehéz tisztálkodni.. - nevettünk.
Jól esett ez a kis zuhany. Lassan felöltöztünk és elindultunk. Útközben elmondtam,hogy a szüleim már amikor összejöttünk,mit nyilatkoztak. Ezen csak mosolygott,de mondtam neki,hogy vegye komolyan. Mikor megérkeztünk,de még csak fél 11 volt.
- Jó napot! - köszönt Gikwang udvariasan és apuval kezet is fogott.
- Sziasztok! - köszöntek ők is.
- Nyugodtan elmehettek még Min Gi a szobádba. Majd szólunk,ha kész az ebéd. - mosolygott ránk anyu.
- Öhh.. oké. Akkor menjünk. - néztem Gikwang-ra.
- Én szívesen beszélgetnék magukkal. - szólt anyunak.
- Majd ebéd után beszélgetünk,most menjetek.. - mondta apu is.
- Értem.. akkor menjünk. - Gikwang megfogta a kezem és elindultunk.
- Halihóó! - kiáltott utánunk Soo Rin.
- Szia Soo Rin! - köszöntem szemeimet forgatva.
- Hűűhaa.. - lassan végigmérte Gikwang-ot. - öhmm.. izéé.. Soo Rin vagyok.. - dadogta.
- Szia! Én Gikwang a... - kezdte volna.
- Tudom ki vagy! - vágott bele a nővérem. - Amikor összejöttetek nem igazán volt alkalmunk beszélgetni. Remélem ez most másként lesz! - kacsintott és elment a konyhába.
- Én is! - szólt utána Gikwang.
- Aranyos a nővéred.
- Inkább zizi.. - nevettem.
A szobába beérve azonnal lehuppant az ágyamra és csapkodott maga mellé,hogy én is üljek le.
- Előbb átöltözöm.. ha nem bánod.
- Nem bánom. - mondta és elfeküdt.
Egyfolytában figyelt.
- Ne figyelj már! Így nem megy. - mondtam durcásan.
- Jajj máár! - röhögött és elfordult a fal felé.
Előkerestem a kedvenc kék,cicás felsőmet aminek igen mély volt a kivágása. Ez volt az egyetlen merészebb felsőm. Szoknyát húztam hozzá. Bent jó idő volt,kint viszont csak 5 °C. Mindjárt itt a tél is. Na jól van,de most még csak ősz. A szünetnek mindjárt vége,én meg a felét egy kórházban töltöttem. Minden diák erre vágyik.. komolyan.
Mikor felöltöztem,lefeküdtem az én kis macikám mellé és átkaroltam,mire ő hirtelen felkelt és rám mászott.
- A karomra azért vigyázz! - figyelmeztettem.
- Csak nem elkészült a hercegnő? - kérdezte.
- De bizony elkészült. A herceg viszont legyen szíves lemászni róla! -próbáltam komoly lenni,de csak elnevettem magam.
- Én innen le nem megyek..
Majd elkezdte csókolgatnia nyakamat és haladt egyre lejjebb.
- Hülye! Anyuék is itthon vannak,már elfelejtetted? - tenyerembe fogtam az arcát.
- Akkor is akarlak! - mondta,majd odahajolt és beleharapott az alsó ajkamba,mire én kinyitottam a szám,ő meg persze becsúsztatta a nyelvét.
- Kész a kaja! - kopogott be Soo Rin,Gikwang pedig leesett az ágyról úgy megijedt.
Erre mindketten hangos vihogásban törtünk ki.
- Minden oké? - szólt vissza a nővérem.
- Persze! - kiabáltuk egyszerre.
Kimentünk és leültünk az ebédlőbe. Soo Rin szokásosan lelépett,mert a csajokkal ebédel ma. Basszus.. Soo Rin,te csak ruháért jársz haza? Na mindegy. Beszélgettünk. Anyuék jókat derültek Gikwang néhány vicces sztoriján. Elmeséltük a megismerkedést, ő a 2 hónapot,meg ami utána vagyis a mostani állapotot. Úgy tűnt megkedvelték. Remélem. Kedvesek voltak vele. Semmi olyan,hogy "Ha megríkatod a kicsi lányunkat,akkor letépem a micsodádat!" vagy ehhez hasonló. Hál' istennek. Hamar elrepült az idő. Már fél 4 volt. A szüleim közölték,hogy ma már menniük kell dolgozni és mindketten éjszakára mennek. De jó,hogy pihenhettek miután hazaértek..
- Itthon maradtok? Mert nem tudjuk,hogy Soo Rin mikorra ér haza..
- Én itt maradok a lányukkal. - vágott közbe Gikwang. - Ha nem gond éjszakára is. - erre a mondatára kikerekedtek a szemeim,de anyuéknak nem,amit kicsit furcsáltam is.
- Jól van. Köszönjük! - mosolyodott el anyu.
- Igazán nincs mit! - mosolygott vissza.
Apuék elmentek a szobájukba,mi pedig addig tévéztünk a nappaliba.
- Te itattál velük valamit?
- Mert?
- Olyan furák,na de mindegy. Örülök neki,hogy megengedték,hogy maradj. - megpusziltam.
- Én is. - mosolygott.
Kicsit elszundikáltunk,mikor anyu felkeltett,hogy ők elmennek és Soo Rin hazaugrott pár cuccáért,de el is ment,mert az egyik barátnőjénél pizsibulit tartanak. Édes istenem.. el se hiszem,hogy ő az idősebb..
Az ajtó csapódásra Gikwang is felébredt.
- Mi történt? - megdörzsölte a szemeit,majd ásított is egyet.
- Az ősök leléptek,Soo Rin meg valami pizsi partin van. - nevettünk.
- Lehet,hogy tényleg zizi egy kicsit a nővéred.
- Na végre valahára más is bevallja!
És itt a szokásos felkelése,megint legurult az ágyról.
- Gratulálok! - vihogtam.
- Hagyjál békén! - szólt vissza nevetve.
Mikor mindketten abbahagytuk végre a viháncolást megkérdeztem,hogy kér-e valamit.
- Kérek! - közben villantott egy szexi mosolyt.
Vártam egy kicsit.
- És pedig?
Odajött felkapott és bevitt a szobámba,majd lerakott az ágyra és megint rám mászott.
- Olyan hülye.. - mire kimondtam volna megcsókolt,de felszisszentem.
- Mi a baj?
- A kezem.. még mindig gipszben van.
- Ne haragudj! - mondta,majd lefeküdt mellém.
- Semmi baj,attól még megcsókolhatsz,csak ne olyan durván. - mosolyogtam.
- Teljen már le az a hülye 3 hét..
- Miért is?
- Hogy végre levegyék a kezedről azt az izét. - sóhajtott. - Elszomorító,hogy kettesben vagyunk,de nem csinálhatunk semmit sem. - próbált szomorú arcot vágni,de csak kuncogás lett belőle.
- Perverz állat! - mondtam,majd neki csaptam az egyik párnámat.
- Csak vicceltem. - megcsörrent a telefonja,ezért hirtelen felpattant.
- Ki az? - kíváncsiskodtam.
- Yoseob.. - mondta unottan.
- Vedd fel!
- Nem akarom!
Kikaptam kezéből a telefont és felvettem.
- Na mi van,már haza se jössz? Ilyen jól sikerült az ebéd? - szólt bele egy aranyos hang.
- Szia! Min Gi vagyok és igen,ma nem megy haza,mert velem alszik.
- Öhm.. szia! Nem akartam ám za-zavarni,vagy i-ilyesmi.. - dadogta.
- Semmi baj! Add át üdvözletem a többieknek! Jó éjt!
- Átadom. Nektek is! - majd letette.
- Ennyi! - mondtam,majd odadobtam a telefont Gikwang-nak. - Most pedig segíts megágyazni. - szóltam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése