13. Filmezés

Telefoncsörgésre ébredtem. Elkezdtem tapogatni az éjjeliszekrényemet. Nagy nehezen megtaláltam.
- Igen? - szóltam bele kómásan.
- Kicsiiiiiim! Ugye nem ébresztettelek fel? - kérdezte egy aranyos hang.
- Hát.. de.
- Ne haragudj! De képzeld egész héten nem kell bemennem dolgozni. - újságolta boldogan.
- Ez komoly? - visítottam a telefonba.
- Igen!
- Jajj de jó! Akkor suli után átmenjek? Vagy te jössz?
- Suli után hazamész tanulni és majd csörögsz,ha kész vagy én pedig elmegyek érted.
- Jól van.
- Szeretlek!
- Én is!
Letette én kikászálódtam az ágyból és neki álltam öltözködni. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a suliba.

Az iskola kapujában összefutottam Ha Ra-val,az egyik barátnőmmel.
- Szia! - köszönt rám.
- Szia!
- Holnap ugye jössz?
- H-hova? - néztem rá értetlenül.
- Na köszi,már el is felejtetted. - elindult befelé.
- Ha Ra váárj! - akkor esett le,hogy a szülinapi bulija. - Csak vicc volt. Emlékszem,nyugi. - hazudtam. - Ott leszek,persze.
- De izéé vagy! -bökte meg a vállam. - Ajánlom is.
Beballagtunk a terembe. Ott még egy pár lánytól megkérdezte,hogy mennek-e.
Hogy is felejthettem el,én hülye! - gondolatban szidtam magam.
Jókedvűen visszajött és leült mellém,majd hirtelen elkomorodott.
- Mi a baj?
- Hát.. néhány lány azt mondta,hogy elhozz a barátját.. - megállt egy kicsit. - Mondanám,hogy hozd el te is,de..
- Értem mire gondolsz. - mosolyogtam rá.
Nem szerette őket,ezért nem is akarta meghívni. De könyörgöm,érti valaki ezt a lányt?! Hogy lehet őket nem szeretni?! Na mindegy. Térjünk vissza.
- Ne haragudj! - hajtotta le a fejét.
- Ugyan már,semmi baj. Amúgy nem hiszem,hogy rá érne. - hazudtam megint.
- Ühüm,értem.

Amikor hazaértem gyorsan bekanalaztam az ebédet és rohantam a szobámba tanulni. Mikor végeztem,szóltam Gikwang-nak. Azt mondta 10 perc és ott lesz.
- Elmegyek. - közöltem.
- Mégis hová? - kérdezte anyu meglepetten.
- Gikwang mindjárt itt lesz. Amúgy holnap Ha Ra szülinapi bulija lesz és kell vegyek valami ajándékot.
- Értem. Mikor jössz haza?
- Nem tudom,de nem akarok túl későn.
- Hát..
- Szia!
Kisiettem az utcára és 2 perc múlva már meg is jött a fuvarom.
Beszálltam a kocsiba. Tenyerébe fogta az arcomat,magához húzott és kaptam egy nagy,szenvedélyes csókot. Egyre hevesebben csókolt. Mellkasára tettem az egyik kezem és lassan eltoltam.
- Baj van?
- Dehogyis,csak szeretnék levegőhöz jutni.
- Jajj.. - elnevette magát. - Ne haragudj!
- Nem haragszom.
- Hová menjünk?
- Ajándékot venni Ha Ra-nak.
Értelmetlenül bámult rám.
- A barátnőm,szülinapja lesz holnap.
Vett egy mély levegőt és elindultunk a plázába. Azt mondta kint megvár,de siessek.
Gyorsan megcéloztam az első bizsu boltot. Találtam egy szegecses bőr karkötőt és egy pici csillagos fülbevalót. Gyorsan megvettem és siettem is ki.
- Na mit vettél? - tudakolta Gikwang.
- Ezeket. - mutogattam az ékszereket.
- Csini. És most hová?
- Menjünk hozzád.
Csak bólintott és elindultunk hozzájuk. Mindenki otthon volt. Köszöntünk,majd engem a nappali felé invitált,ő pedig elment a konyhába. Leültem a kanapéra Yoseob mellé,aki idegesen kapcsolgatta ide-oda a tv csatornákat. Félő pillantást vetettem rá,majd újra a tv-re meredtem. Hirtelen felugrott.
- Nem hiszem el! -kiáltott fel.
Ijedten csúsztam arrébb és kikerekedett szemekkel néztem rá. Láttam,hogy kicsit megrémültem,ezért visszaült mellém.
- Ne haragudj,csak kicsit mérges vagyok. - közölte.
- Semmi baj,de miért?
- Egyik zenecsatorna sem adta még az új klipünket! - akadt ki.
Elnevettem magam és hallottam,hogy mögöttem is kuncog valaki.
- Nyugalom Seobie,nyugalom! - szólt Doojoon és leült az egyik fotelba.
- Nem akarok megnyugodni! Miért nem mutatják? - pattant fel megint.
Gikwang és a többiek is vihogva jöttek be a nappaliba,majd lehuppantak. Dongwoon egy nagy tál popcorn-t rakott le az asztalra. Kiválasztottak egy horrorfilmet és berakták a lejátszóba. Közben Gikwang befészkelte magát mellém és átkarolt.
- Nem baj? - suttogta.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Hogy a mai program horrornézés a B2ST tagjaival?!
- Dehogyis!
Megpuszilta a homlokomat,én pedig lehajtottam a fejemet a mellkasára. Kicsit elszundítottam film közben,pedig elég izgalmas volt. Pont a végére ébredtem fel. Nehezen feltápászkodott mindenki. Mondtam,hogy nekem már ideje lenne hazaindulnom. Elköszöntem és megindultam kifelé.
- Hová mész? - kérdezte Gikwang.
- Hát haza kell mennem!
- Majd elviszlek,nehogy már gyalog menj!

A házunk előtt megállt,egymásra néztünk,majd hirtelen egymás ajkaira tapadtunk. Egyre hevesebben csókolóztunk,mikor kopogtattak a kocsi ablakán. Azonnal szétrebbentünk. Apám állt a kocsi mellett és mérgesen nézett befelé.
- Jézusom! - lehelte Gikwang.
- Szeretlek! - suttogtam alig hallhatóan és kiszálltam a kocsiból.
Apu megköszörülte a torkát,Gikwang pedig gyorsan elhajtott.
- Ez mi volt?
- Csóknak hívják,na jó éjszakát! - azzal besiettem a szobámba.