- Minden rendben? - kérdezte a doki.
- P-persze.
- Mindenképpen keresd fel! Nőgyógyász. - átadott egy kis cetlit.
Egy név volt rajta,és hogy mikor rendel. Remegő kezekkel vettem át.
- Viszlát!
- Viszlát!
Mielőtt kiléptem volna vettem egy nagy levegőt. Gyors léptekkel anyuékhoz siettem.
- Na? Mit mondod? - támadott le Gikwang.
Könnyek szöktek a szemembe. Átöleltem,fejemet a mellkasába fúrtam.
- Baj van?
Anyu nagyot sóhajtott. Tudta,hogy igaza lett.
- Mondj már valamit,mert megőrülök! - sürgetett.
Hátra léptem egyet,lehajtott fejjel kezdtem neki.
- Én.. én..
- Min Gi! - szólt rám.
- Terhes vagyok!
- Édes istenem! - suttogta anyu.
Gikwang lerogyott a váróterem egyik székére és csak dermedten bámult maga elé,én pedig csak bőgtem.
- Gyerünk haza és találjuk ki mit mondunk apádnak,mert ha megtudja az fix,hogy nagyon mérges lesz! - mondta anyu két nagy sóhaj között.
- Az igazat mondjuk neki. - szólt közbe Gikwang. - Nem hazudhatunk. Hogy magyarázná meg a mindennapi reggeli rosszullétet? - felállt,megfogta a kezem és elindultunk kifelé.
Mikor beszálltunk a kocsiba,odaadtam anyámnak a cetlit.
- Ismerem,jó orvos. - közölte. - És.. meg akarjátok tartani?
- Hát.. - félő pillantást vetettem a kedvesemre.
- Bocsánat,hogy közbe vágok,de ezt tudnod kell! - bólintottam. - Ha megszeretnéd tartani,melletted leszek,nem fogalak elhagyni,mindenben segíteni foglak ugyanúgy,mint eddig. Viszont azt gondolom,hogy ráérünk még. Neked első sorban most a tanulás a fontos.
- Egyet értek. - szólt anyu.
- Én is és nagyon szépen köszönöm,szerelemem! - adtam egy csókot,amit gyengéden viszonzott.
Anya megköszörülte a torkát,jelezve,hogy indulhatnánk már. Hazafelé megbeszéltük,hogy hogyan fogjuk megmondani apának a dolgot.
Beléptünk a házba. Csak a nappaliban égett a villany és ment a tv. Apa a kanapén szunyókált. Anyu odament és felkeltette.
- Megjöttünk!
- Khm.. sziasztok! - köszönt. - Na mi történt?
Gikwang és én egymásra néztünk. Bólintott egyet,hogy ne féljek.
- Apu az van,hogy.. én.. terhes vagyok..
Hirtelen kikerekedtek a szemei,felpattant és elindult Gikwang irányába.
- Teee! Hogy a villám csapjon beléd! Hát mit képzelsz magadról? Nem tűnt fel,hogy a lányom még kiskorú? - lendült a keze,de Gikwang elé álltam és a neki szánt pofont én kaptam.
Fejem jobbra fordult. Arcom vörös lett,csípett és égetett.
- Min Gi! - apám üvöltötte,a szerelmem pedig suttogta a nevemet.
- Takarodj innen! - kiabálta Gi-nek.
- Ha ő megy,akkor én is! - néztem dühösen apa szemébe.
Egy darabig csak nézett rám.
- Isten áldjon! - azzal sarkon fordult és kiment a konyhába.
Sírva rohantam ki a házból.
- Min Gi! - loholt utánam Gikwang.
Beültem a kocsijába és vártam,hogy ő is beszálljon.
- Miért álltál elém? - tudakolta.
- Hagytam volna,hogy megüssön? Azt már nem!
- És most jobb,hogy a te arcod sajog a fájdalomtól?
- Jobb! - bekötöttem a biztonsági övemet. - Menjünk!
Lágy puszit lehelt égő arcomra,mire felszisszentem.
Útközben írtam egy SMS-t a nővéremnek,hogy holnap hozzon nekem pár ruhát és a sulis cuccaimat. Megadtam neki a címét is,hogy hová hozza.
Az egész házban korom sötét volt,nyilván már mindenki aludt. Felmentünk a lépcsőn és be a szobába.
Mellettünk lévő ágyon Junhyung aranyosan szuszogott. Gyorsan,de persze halkan befeküdtünk Gikwang ágyába és lassan elaludtunk.
Amikor újra kinyitottam a szemem,nem igazán volt időm körülnézni. Egyenesen a fürdőszobába kellett rohannom Junhyung-ot szinte fellökve,aki éppen onnan tántorgott ki.
Gikwang odajött és a hátamat kezdte el simogatni.
- Menj ki! Nem kell végig nézned!
- Ugyan már,Min Gi!
- Menj! - utasítottam,de egy centit sem mozdult.
Talpra küzdöttem magam és a mosdó felé vettem az irányt,hogy kiöblítsem a számat. Belenéztem a tükörbe és megtapogattam az arcomat,ami enyhén fel volt dagadva.
- A fenébe! - morogtam.
- Hééj,Gikwang! - futott be Dongwoon. - Valami fura csajszi azt mondja,hogy Min Gi-t keresi. Egy egész bőrönddel jött. - lihegte. - Ááh,szia Min Gi!.. Te mikor jöttél? - kérdezte nagy szemekkel.
- Szia,a fura csaj a nővérem és még az este. - mosolyogtam.
- Óó,akkor beengedem. - és már el is tűnt a helyiségből.
Gikwang csak jót nevetett rajta.
Leballagtunk a nappaliba,ahol Soo Rin-t éppen Yoseob faggatta.
- Sziasztok! Soo Rin,elhoztad a cuccokat?
- El. Nem tudom,mikor jössz haza,ezért pakoltam mindenfélét jócskán.
- Köszönöm! És.. - Gikwang-ra néztem. - Én sem tudom.
- Húú,srácok! Ma is lazulhatunk itthon. Imádom ezeket a hétvégéket. - szólalt fel Doojoon.
- Na nekem mennem kell. Anyuék még aludtak mikor eljöttem.- Áhh.. - Yoseob elhúzta a száját.
- Sziasztok!- köszönt el a nővérem,majd kitipegett a lakásból.
Reggeli után kb. 10 perccel megint becéloztam a fürdőt és Gikwang megint jött velem.
- Ne máár! - mondtam levegőhöz jutva. - Ne nézd már végig!
- Tetszik,nem tetszik,maradok! - jelentette ki.
Talpra segített,megmostam a fogam és kifelé menet Hyunseung-ba futottam.
- Mi a baj? Rosszul érzed magad? - kérdezte.
- Öhm.. nem,nincs semmi. Jól vagyok. - mosolyogtam.
- Biztos?
- Persze.
- És az arcoddal mi történt? - faggatózott.
- Gyerünk egy kicsit tévézni! - mentett ki Gikwang a válaszadás alól.
Megfogta a kezem és a kanapéhoz vonszolt.
- Köszi! - súgtam oda,mire csak elmosolyodott.
Nem mondhattam meg srácoknak,hogy terhes vagyok,apám bedühödött,meg akarta ütni Gi-t,csak közéjük álltam és én kaptam pofont.
Ebédre kaját rendeltünk,mert lusták voltunk főzni. Utána pedig Gikwang azt mondta menjünk el egyet sétálni.
- Óóóó.. - kapálózott a kezével a leader. - ..mehetek én is?
- Felőlem.. - mosolyodtam el.
- Szuper! - felpattant és már ment is a kabátjáért.
Én belebújtam a csizmámba,Gikwang pedig a bakancsába,majd kabátot,sálat és sapkát is húztunk.
Ahogy kiléptünk az volt az első,hogy mindkét oldalról betalált egy-egy hógolyó.
- Köszönöm fiúk! - lesöpörtem magamról a maradék havat,de felesleges volt.
Most egy golyó az arcomban landolt,pont az ütés helyére talált.
- Jajj,ne haragudj! - kiáltott fel Doojoon.
Mindketten odafutottak hozzám,hogy megnézzék nincs-e valami bajom.
- Nincs semmi baj! - mosolyogtam.
- Elég piros lett.. - nézegetett. - és ha jól látom kicsit fel is dagadt. Jézusom,ne haragudj!
- A puffadás előtte is ott volt,és tényleg nincs semmi baj! - közöltem.
- Előtte is? Mit csináltál? - lepődött meg.
És Gikwang megint megmentett,mert fejbe dobta a drága leader-t,aki persze jól megkergette érte.
Ők elől futkároztak én pedig próbáltam velük lépést tartani,de nem nagyon ment. Egyszer csak valaki megragadt a csuklómat és megrántott. Ismerős volt az arca,de nem jöttem rá,hogy ki ő.
- Engedj el! Ez fáj!
- Na mi van,kislány? - beugrott,ez Dong Jin.
- Mit akarsz? Hagyj békén! - kiáltottam rá.
A fiúk észrevették,hogy lemaradtam és visszafutottak.
- Engedd el,Dong Jin! - üvöltötte Gikwang.
- Még találkozunk! - súgta a fülembe és elinalt.
- Minden oké? Mit akart ez a csávó? - lihegte Doojoon oppa.
- Nem tudom,annyit mondott,hogy még találkozunk. Gikwang,mit akar ez tőlem? - megöleltem.
- Nem tudom,kicsim! De ha egy ujjal is hozzád mer érni,én kinyírom! - szorosabban ölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése