- El se hiszem,hogy végre levették a gipszet! - mondtam anyunak csillogó szemekkel. - Azt hittem már sose jön el ez a nap. - elkezdtem a bal kezemmel ide-oda hadonászni.
- Végre tudsz segíteni a házimunkában.. - mondta kuncogva.
- Anyuuu! - mordultam fel.
- Csak vicc volt,csak vicc volt.. - kuncogott tovább.
- De azért még fura egy kicsit.. - húztam el a szám.
Hazafelé felhívtam Gikwang-ot is és megbeszéltünk egy találkát a szokásos kávézóban,ezért megkértem anyut,hogy ott tegyen ki.
- Ha esetleg nála alszol,akkor azért hívj fel. - kérte anyu.
- Ha esetleg nála alszom,akkor hazaugrom ruháért. - válaszoltam.
- Jól van. Na szia!
- Szia!
Bementem,de még nem láttam sehol sem. Rendeltem egy forró csokit és leültem az egyik asztalhoz az ablak mellé,hogy kilássak. Hamar kihozták a rendelésemet.Mohón belekortyoltam és megégettem a számat. A pincérfiú meg kiröhögött.
- Nem hiába forró csoki. - vihogott.
- Tudom.. - néztem rá durcásan.
- Egészségedre! - mondta még mindig vihogva,majd elment.
- Nagyon vicces,mondhatom.. - motyogtam.
Már lassan fél órája vártam,de nem volt sehol senki. Úgy döntöttem felhívom,de mikor elkezdtem bepötyögni a számot belépett az ajtón. Vadul elkezdtem integetni,hogy csak azért is észrevegyen. Észrevett.
- Óóó.. - köszönés képpen kaptam egy csókot. - Így sokkal jobb,nem igaz?
- De bizony! - hevesen bólogattam - Amúgy szia!
- Szia! - mosolygott. - Mi újság?
- Repdesek az örömtől és szabadabbnak érzem magam,az a szar nélkül! - közöltem boldogan.
- Látom. - vigyorgott. - Öhh.. Péntek van.. holnap nincs sulid.. - kezdte kis szünetekkel.
- Igen? - kíváncsiskodtam.
- És mivel kicsit elkéstem.. Arra gondoltam,hogy elviszlek oda ahová csak szeretnéd.
- Óhh.. - gondolkodtam. - Akkor menjünk vidámparkbaaa! Ott már úgy is régen voltam. - kiáltottam fel.
- Hiszed vagy sem,én is erre gondoltam.
Kifizettem a forró csokit és már indultunk is.
A vidámparkban az volt az első,hogy kaptam egy jó nagy vattacukrot. Utána felültünk a hullámvasútra,amitől bevallom kicsit féltem,pedig már ültem rajta. Az óriáskerékkel nem voltam bajban. Azt nagyon szeretem. Gikwang nem akart,de én körhintáztam is. Később lőtt nekem egy nagy plüsspandát. Meg még egy csomó jó dolgot is kipróbáltunk. Eléggé ki is fáradtunk a végére nem mondom. Meg az idő is jól elszaladt,vagy 3 óra hosszát voltunk. Igaz még csak, 6 óra volt,de kezdett sötétedni és mondtam Gikwang-nak,hogy induljunk.
- Hazavigyelek vagy nálam alszol? - a 'nálamot' direkt kihangsúlyozta.
- Vigyél haza.. - mire elszomorodott. - lerakom a macimat,pakolok pár ruhát és mehetünk hozzád.
Válaszom hallatán már derűsebb képet vágott.
Hazaértünk. Azt mondta megvár a kocsiban. Beszaladtam,összepakoltam és szóltam,hogy ma nem alszok itthon.
- Lassan többet vagy vele,mint a családoddal! -szólalt fel mérgesen apu.
- Ez nem igaz! Szinte csak hétvégenként vagyok vele.
- Persze.. - motyogta.
- De hétköznap alig tudunk találkozni. Sok a tanulnivalóm,ő meg dolgozik. Örülünk,hogy pénteken meg szombaton együtt tudunk lenni egy kicsit. - akadtam ki.
- Jól van,ne ordíts! Isten áldjon! - legyintett a kezével.
- Mikor jössz haza? - kérdezte anyu.
Dühösen apura néztem.
- Majd vasárnap. - adtam anyunak egy puszit. - Szia!
- Szia! - köszönt el.
Idegesen beszálltam Gikwang kocsijába,a cuccomat pedig hátravágtam. Remegő kezekkel kapcsoltam be az övemet.
- Mi a baj? - kérdezte aggódóan.
- Semmi. - adtam egy puszit a szájára. - Csak apám.. de mindegy nem fontos. Menjünk! - mosolyogtam,de belül szétvett az ideg.
- Azért,majd meséld el. - mosolygott vissza rám.
Bólintottam.
Útközben elmesélte mit csináltak délelőtt. Én elmeséltem,hogy mi volt a suliban és addig-addig faggatott,míg elmondtam neki apu kedves hozzászólását. Nem szólt semmit sem,csak az utat figyelte.
- Tessék.. elmondtam és elrontottam a te kedvedet is.. - szomorúan lehajtottam a fejem.
- Jajj,édesem! Nincs elrontva semmi sem. - megsimogatta az arcomat.
- Biztos? - néztem fel rá.
- Biztos! - adott egy puszit a fejemre.
Megérkeztünk. Kihalásztam a hátsó ülésről a cuccaimat,majd bementünk. Furcsa módon otthon volt mindenki. Dongwoon és Junhyung lent voltak, a többi tag pedig fent a szobájukban. Gikwang azt mondta várjam meg,mindjárt jön csak felugrik egy-két dologért.Kicsit furcsáltam,mert hát nem úgy volt,hogy itt alszom? Na mindegy. Biztos rumli van és mielőtt felhívna,rendet rak.
- Dejóó! - szólalt fel a rapper. - Levették a gipszed?
- Aha! Ma,suli után. Olyan jó,hogy végre megszabadultam tőle. - közöltem csillogó szemekkel.
- Elhiszem. Így azért könnyebb ténykedni,nem igaz? - mondta egy huncut mosoly kíséretében.
- Junhyung! - szólt közbe a maknae.
- Mi van?
- Fogd be! - forgatta a szemeit. - Ne is figyelj rá! - súgta nekem.
- Na mi történt? - közben lejött Gikwang is.
- Semmi,a rapperünk megint marháskodik. - közölte Woonie.
- Csak vicceltem. - kiáltott fel Junhyung.
Gikwang egy ideig csak értetlenül nézett,majd közölte a fiúkkal,hogy mi lelépünk.
Most én néztem értetlenül. mégis hova megyünk? Engem meg se kérdezett,hogy esetleg akarok-e oda menni,ahová most éppen megyünk?!
Akárhányszor érdeklődtem,mindig azt mondta "Majd meglátod!". Ki-ké-szít!
- Gikwang! Mondd meg,hogy hová megyünk! Most! - szóltam már egyre idegesebben.
- Különben? - kérdezte huncutul.
Ekkor eszembe jutott valami és oda lepillantottam.
- Különben olyat teszek,ami kicsit fájni fog. - kuncogtam.
- Na hajrá!
- Oké! - vigyorogtam,majd egy határozott mozdulattal megszorítottam.
- Ááóó..! - kiáltott fel. - Oké! Oké! Annyit elárulok,hogy mindjárt ott vagyunk,csak engedd el! - könyörgött, én pedig elengedtem. - Gonoosz! - nézett rám durcásan. - Látom.. vagyis inkább érzem,hogy már rendben van a karod.
- Valóban? Én is úgy gondolom. - mondtam és mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése