2012. július 13., péntek

12. Tökéletes délután (+18)

- Hát ez jó. Azt hiszem valamit félre hallottam. Mintha azt mondtad,hogy szakítsunk.
- Nem. Csak azt mondtam,hogy egy időre hanyagoljuk egymást.
- Mégis miért? Ha anyáméknak valami bajuk van,akkor mondják,hogy beszéljük meg. Nehogy már mi szenvedjünk miattuk,mert ők nem képesek hinni a kapcsolatunkban?!
- Min Gi! Ne nehezítsd meg a dolgot. Kérlek!
- Könyörgöm,gondold át! - néztem rá könnyes szemekkel.
Egy darabig hallgatott.
- Jól van. De úgy lenne a legjo..
- Egy frászt lenne jobb.
- Tudod,hogy nagyon szeretlek és mindenben melletted állok,igaz? - odasétált mellém és átölelt.
- Ühüm. - szipogtam.
- Megszeretném várni,míg a szüleid lecsillapodnak és tudok velük normálisan beszélgetni,hogy elmondjam,amit gyönyörű és elképesztő lányuk iránt érzek.
- Soo Rin?
- Min Gi,te bolond! -nyomott egy puszit a homlokomra.
- Szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! - megcsókoltam.
Viszonozta. Nyelvét becsúsztatta a számba,majd én is ugyanezt tettem. Fenekemnél fogva felemelt,én a lábaimat átkulcsoltam a derekán. Felvitt a szobájába,majd lerakott az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakamat,kicsit szívogatta is. Lassan lehúzta a felsőmet és most a hasamat lepte el apró puszikkal. Benyúltam a pólója alá és óvatosan leszedtem róla. Visszatért a számhoz és egyre hevesebben kezdett csókolni. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát,a másikkal pedig beletúrtam a hajába. Kicsit megemelte a hátamat,majd hirtelen megállt.
- Akarod? - nézett rám édesen.
Magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Ezt igennek veszem. - mosolyodott el.
Kikapcsolta a melltartómat és lehajította a földre, s hirtelen csuklóim után nyúlt. A fejem mellett gyengén az ágyhoz szorította őket majd nagy hévvel melleimre tapadt. Forró csókokat lehelt rájuk, melyektől egész testem remegni kezdett. Ő ezt egyszerre észrevette, s felkúszott hozzám.
- Mi a baj,szívem?
- Méééhg!-gyenge voltam az örömtől,így csak ennyire tellett.
Ajka ismét ajkamhoz ért,keze pedig lassan siklott lefelé hasamon. Óvatosan ért övcsatomhoz,melyet hamar kicsatolt,a cipzárt lehúzta,majd keze szabad utat nyert bugyimba. Gyengéden kezdett simogatni,melyek hatására apró nyögések hagyták el számat. A csókot félbeszakította,s halkan megszólalt.
- Akarod előtte?
- Neehm,ééhrezni…akarhlahk…
Felült a csípőmre,s ledobta magáról a pólóját,kigombolta farmerját és attól is megszabadult. Látszott rajta,hogy egyre jobban be van indulva. Hevesen kezdett megszabadítani nadrágomtól,s a végén fehérneműmtől. Vad hangulata keresztülhatott rajtam,s gyorsan alsónadrágja széléhez nyúltam,s lehúztam róla. Merevedő férfiasságával találtam szembe magam. Lábaimat akaratlanul is széttártam,vártam már az élvezetre.
Megfogta combjaimat,még széjjelebb tárta őket,s közéjük helyezkedett. Félig rám dőlt,s belém hatolt. Csípője lassan ringatózott, viszont már ennyitől is megőrültem. Lélegzetvételeink egyre gyorsultak,úgy,ahogy Gikwang mozgása is. Nyögéseimet nem tudtam visszatartani,hihetetlenül jól csinálta.Utoljára egy óriásit kiabáltam,majd testem elernyedt.
-Véééhgheem.
Ekkor hirtelen Gikwang teste megfeszült,arca eldeformálódott,s verejtékcseppek jelentek meg a homlokán. Lefeküdt mellém,majd betakargatott és ő is bebújt a takaró alá.
- Nagyon szeretlek,Min Gi! - pihegte.
- Én is! - suttogtam.
Szorosan magához húzott. Így aludtunk el.

Nagy vihogásra ébredtünk. Gikwang kómás fejjel nézett rám.
- Valószínűleg a ... - nem tudta befejezni,mert benyitottak a szobába.
- Hali Gikwang! - köszönt az egyik tag,de nem láttam az arcát Gikwang-tól. - Úristen! Bocsánat! - és már ki is ment.
- Mindjárt jövök,Min Gi! - kuncogva felhúzta a nadrágját és kiment.
Én gyorsan kipattantam az ágyból. Mire Gikwang visszaért már teljesen fel voltam öltözve.
- Hány óra van? - kérdeztem gyorsan.
- Csak 8 múlt.
- Csak? Haza kell mennem!
- Várj! Én is felöltözöm és elviszlek.
Lefelé zavartan odaköszöntem a fiúknak.

Megálltunk a házunk előtt. És egymás szemébe néztünk.
- Nagyon jó volt ma veled. - megfogta a tarkómat és magához húzott egy csók erejéig.
- Szeretlek! Holnap beszélünk.
- Én is téged!
Kiszálltam és befutottam a házba.
- Csak nem hazaért a kis hercegnő? - nevetett fel  Soo Rin.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Merre jártál? - érdeklődött anyu.
- Gikwang-nál. - válaszoltam. - De most,ha megbocsájtotok elmegyek lezuhanyozni,utána pedig aludni.
- Menj csak! 
Megtisztálkodtam,felhúztam a pizsimet és beugrottam az ágyba. Már húztam volna magamra a paplant,mikor kaptam egy SMS-t.
 Annyira szeretlek,és mindent,amint mondtam felejts el! Soha sem foglak elengedni! Szép álmokat,kicsim! 
Azonnal visszaírtam.
 Mi is volt az? Már nem emlékszem. Szeretlek,édesem!
Leraktam a telefont magam mellé. Nyakig betakaróztam,de nem nagyon jött álom a szememre. Csak ezen a tökéletes délutánon járt az agyam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése