11. Esély

Olyan jó volt minden. Meg is feledkeztünk a külvilágról,mikor megcsörrent Gikwang telefonja. Kapott egy SMS-t,mire rémült arcot vágott.
- Baj van? - kérdeztem.
- Hát.. egy kicsi.. - vakargatta meg a tarkóját. - Ezt a hétvégét még bepótoljuk.
- De mi történt?
- Be kell mennem dolgozni. - mondta lehajtott fejjel.
- Vagy úgy..
- Ne haragudj,szerelmem! - adott egy puszit a számra.
- Nem haragszom. Majd akkor igen,bepótoljuk ezt a hétvégét. - megöleltem. - Szeretlek! - suttogtam a fülébe.
- Én még jobban. - súgta vissza.
Összepakoltunk és mentünk is. Az úton próbálta hívni a srácokat,de nem vette fel senki. Egész végig csendben voltunk,de mielőtt kitett a házunknál,kaptam egy nagy csókot.
- Majd hívlak! - ennyit mondott és elment.
Anyu volt csak otthon. Nem is baj,valahogy most nem vágytam arra,hogy apámmal kelljen beszélgetnem. Soo Rin a barátnőivel lógott. Szinte sosincs itthon. Jobb is,néha túl sokat jár a szája. Levágtam magam a kanapéra és elkezdtem tévézni.
- Hogyhogy ilyen hamar? Nem azt mondtad,hogy csak vasárnap jössz haza? - nézett rám nagy szemekkel anyu.
- Gikwang-nak dolga akadt. - válaszoltam egyhangúan.
- Értem.. - egy kicsit várt,majd elindult a konyha felé.
- Én nem akarom,hogy választania kelljen köztem és a munkája között,de annyira unom már,hogy sose tudunk együtt lenni egy rohadt napot. - közöltem könnyeimmel küszködve.
- Jajj,édesem..
- Elegem van már. Apunak is nem tudom mi baja van. Mi az,hogy többet vagyok vele,mint veletek? Ez egyáltalán nem igaz. Most is egész héten itthon voltam,telefonon beszéltünk csak. Tegnap is csak a fél napot tölthettem vele. Délután vidámparkban,este meg egy szállodában voltunk,de ma reggel már kapta az üzenetet,hogy dolgoznia kell. Akkor mi az,hogy többet vagyok vele? - sírva üvöltöttem.
Közben anyu odajött és megölelt. Én csak bőgtem,ő pedig csitítgatott.
- Apád csak meg akar védeni,egy érzelmi csalódástól.
- Tessék? - eltoltam magamtól és a szemébe néztem. - Milyen érzelmi csalódástól?
- Nem hisszük,hogy ez a kapcsolat olyan sokáig fog tartani..
- Hogy mi van?
- Vagyis én próbálom elhinni,hogy ez a dolog működhet,de apád nem igazán..
- Ez a dolog működik! Képzeld el,hogy szeretjük egymást és Gikwang nem az a fajta.
- És mi van akkor,ha az megtörténik,teherbe esel és ő elhagy,mert nem kell neki gyerek?
- Védekeznénk,tudod?
- Persze,de..
- Nincs de! - felálltam vele szemben. - Szeret engem,én is szeretem őt! És ha valami történne, 100%-ig biztos vagyok benne,hogy mellettem állna! - már nem kiabáltam,de elég hangosan válaszoltam.
- Jól van,kislányom! Hiszek neked. És apáddal majd.. - megállt egy kicsit. - megpróbálok beszélni.
- Köszönöm! - sarkon fordultam és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcom hideg vízzel. A szemeim vérvörösek voltak a sírástól. Nagyszerű! Bementem a szobámba és gondoltam nekiállok tanulni. Pár mondatot elolvastam és elnyomott az álom.

Arra keltem,hogy apuék ordibálnak.
- Tényleg? - hallottam apu hangját.
- Csak adj neki egy esélyt! - majd anyuét is meghallottam.
Egy kis csend után megint felszólalt apu.
- Jól van! De ha bármivel meg meri bántani Min Gi-t,olyat kap,hogy azt megemlegeti! - ezután egy nagy ajtócsapódást hallottam és anyu sóhaját.
Résnyire nyitottam az ajtót és kikukucskáltam rajta. Anya a szobámmal szemben lévő fotelban ült.
- Hová ment? - suttogtam.
- Dolgozni. Ma éjszakás. - válaszolt normál hangnemben. - Azt mondta..
- Hallottam. Nem mondom,hogy 'hű,de mennyire örülök'..
- De jobb mint a semmi. - fejezte be a mondatomat.
- Igen. - vettem egy mély levegőt,majd kifújtam. - Én azt hiszem elmegyek lezuhanyzom utána meg megint megpróbálok egy kicsit tanulni.
- Jól van. Én tévézgetek. - mosolyodott el.

Levetkőztem,beálltam a zuhany alá és megcsörrent a telefonom. Gyorsan kiléptem és sikeresen el is csúsztam. A könyökömet persze jól bevertem. Hurrá! A bal kezemről levették,most a jobb kezemre fog gipsz kerülni?! Feltápászkodtam,de mire felvettem volna a telefont elhallgatott. Gikwang keresett. Azonnal visszahívtam.
- Szia! Bocsi,zuhanyoztam mikor hívtál és amikor kiléptem a kabinból elcsúsztam. - hadartam.
- Szia,Min Gi! Csak óvatosan,kicsim! Azért hívtalak,hogy szóljak holnap is dolgoznom kell,de jövőhéten eddig úgy néz ki,hogy 3 napot szabad leszek.
- Az szuper! Akkor majd lesz ám mesélni valóm. Holnap felhívsz azért?
- Fogalmam sincs,mikor végzek,de mindenképpen csörgök majd. Most megyek én is megfürdök és aztán alszok.
- Oké! Szeretlek! Aludj jól!
- Én is téged! Szép álmokat!
Letette én pedig óvatosan visszaálltam tisztálkodni. Úgy döntöttem,ma már nem tanulok. Nem tudnék arra koncentrálni. Lefeküdtem,nyakig betakaróztam és nekiálltam zenét hallgatni. Az mindig megnyugtat.

Vasárnap délelőtt 10 óra és már kajaszagok járták be a házat.
- Úgy érzem ma finom ebéd lesz. - suttogtam és felkeltem az ágyból.
Felgumiztam a hajam,felöltöztem és kibattyogtam a konyhába. Anyu a levest kevergette és meglepetésemre Soo Rin is segédkezett a főzésben.
- Jó reggelt! - motyogtam.
- Jó reggelt! - mondták kórusban.
- Te.. - néztem a nővéremre. - ..és a főzés?
- Baj?
- Dehogy,csak megkérdeztem.
Fogtam a bögrémet,teleöntöttem kakaóval és kisétáltam a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét,de nem igazán volt értelme. Mesék,hírek,zene...
Gyorsan megittam az innivalómat és bekullogtam a szobámba. Elővettem a tanulnivalóimat,mert már muszáj volt. Írásbeli semmi,de szóbeli még több. 3 órán keresztül szarakodtam vele. Mondjuk közben voltam ebédelni is,de legalább végeztem és szabad a délutánom. Átmentem Soo Rin szobájába.
- Szia! - köszöntem.
- Szia,baj van?
- Nincs. Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Hát mert nagyon ritka,hogy te átjössz hozzám.
- Jajjj... - forgattam a szemeimet. -  Csak azt akartam kérdezni,hogy nincs-e kedved eljönni velem valamerre?!
- Na hoppá! - vigyorgott. - Még van egy kis házim,de ha kész leszek,szólok és felőlem mehetünk.
- Köszi!

Másfél óra múlva szólt,hogy kész van. Tényleg csak egy kevés tanulnivalója volt akkor. Na mindegy. Elsétáltunk a hozzánk legközelebb lévő játszótérre. Én rögtön beültem egy hintába,ő egy darabig csak állt,nézett rám nagy szemekkel,majd fogta magát és lehuppant mellém. Már vagy fél órája csak hintáztunk,mikor szólt,hogy üljünk be valahová. Elmentünk a szokásos kávézóba. Kettő nagy,habos süteményt rendeltünk,egy-egy forró csoki kíséretében. Mikor kihozták a rendelést,felismertem a pincérfiút.. és sajnos ő is engem.
- Vigyázz,mert forró! - kuncogott.
- Vicces vagy.. - fintorogtam.
- Igen,tudom. - mondta széles vigyorral az arcán,majd elsétált.
- Ez mi volt? - kérdezte gyorsan Soo Rin.
- Múltkor amikor Gikwang-ra vártam,elfeledkeztem és gyorsan belekortyoltam,ami persze megégette a számat. 
- Hát ez jó. - vihogott össze-vissza.
- Jól van,maradj már! - csitítgattam.
Behabzsoltuk a sütiket,megittuk a forró csokit és elindultunk hazafelé. Útközben megcsörrent a telefonom.
- Ki az,ki az? - kíváncsiskodott a testvérem.
- Gikwang. És most hallgass!
- Elmegyek én haza,majd jössz,oké?
- Oké! Szia!
- Szia!

Felvettem közben a játszótér felé vettem az irányt.
- Sziaaa! - köszöntem gyorsan.
- Szia,kicsim! Merre vagy?
- Hát.. öhm.. a játszótéren. Tőlünk egy sarokra ami van. Miért?
- Oké! Itt vagyok nem messze már,akkor odamegyek.
Letette. Mi a frász?
Leültem egy padra és vártam.
- Szia! - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Szi.. - mielőtt befejeztem volna,kaptam egy csókot. - ..a!
Megfogta a kezem,beültünk az autóba és elmentünk hozzájuk. Azt mondta a fiúk elmentek edzeni,vagy mi. Pont mint a nővérem. Nincs olyan nap,mikor egész végig otthon lennének.
-Nem úgy volt,hogy ma dolgozol?
- Reggel korán be kellett mennünk,szóval már végeztünk.
- Értem. Én Soo Rin-nal sétálgattam,de mikor hívtál azt mondta ő elmegy haza.
- Aham. - bólintott. - Merre voltatok?
- A játszótéren,meg a kávézóban.
- Az jó. És mi az amit akartál mesélni?
- Hát,anyuval kicsit összekaptam. - vártam egy kicsit. - Olyanokat mondott,hogy nem hiszik,hogy ez a kapcsolat sokáig tartana. Meg mi van,ha esetleg nem védekezünk és te elhagysz,mert nem kell baba,meg ilyen hülyeségek..
- Tesséééék? - nézett rám nagy szemekkel.
- És délután elaludtam,majd arra keltem,hogy nagyban veszekednek. Azt a mondatot épp elcsíptem,hogy "Jól van,adok neki egy esélyt,de ha valamivel is meg meri bántani Min Gi-t,akkor annak következménye lesz."
- Hát ez fantasztikus! - morogta. - Nem lesz ez így jó. - rázta meg a fejét.
- Mi? Miért?
- Az,hogy a szüleiddel miattam lesz rossz a viszonyod és..
- Dehogyis. -vágtam közbe.
- Hallgass végig! Én nem akarom,hogy neked rossz legyen. És ha ennek az az ára..
- NEM! - kiabáltam.
- Min Gi! Én sem akarom,hidd el. De azt sem,hogy minden nap miattam vessz össze a szüleiddel.
- De nem miattad. Az,hogy nem bíznak meg bennem,már nem az én gondom.
- Jobb lesz,ha mi most egy kicsit.. hagyjuk egymást. Legalább addig,míg anyukádékkal rendeződik a helyzet.